Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A sárkeresztesieknél a vér, a terhesasszony vérrel bekenése szerencsétlenséget jelentett. Disznóvágáskor óvták is a másállapotúakat, nehogy érintkezzenek az állat vérével. A terhesség időszakának hiedelmei közül tekintélyes részt foglaltak el azok, amelyek a gyerek nemére vonatkoztak. Sokan a terhes nő külsejéből jósoltak a nemre: általános vélekedés volt, „ha a menyecskének csúcsos hasa van, fia lesz, ha lapos, leány." A zámolyiak gömbölü hastól vártak kislányt. Következtettek élettani funkciókból, a közérzetből is. Ha az anyának gyomorégése támadt, égett a bele, annak okát a magzat nagy hajában keresték, s ilyenkor leány születését várták. Ugyancsak kislányra számítottak, ha a magzat bal oldalon, balfelú mozdult meg, míg ellenkező esetben fiúra. A leány születésének idejét két héttel, máskor pár nappal korábbra várták, mint a fiúét, „mer a gyerekek (fiúk) lustábbak". Mohán többen szólással intézték el a születendő nemére vonatkozó jóslatokat: „Bekötött zsákbo nem lehet belelátnyi". Az előjeleket mégis nem kevesen figyelték, számontartották, a szülésig - mikor beigazolódtak, vagy megcáfolódtak - többé kevésbé hittek is bennük. Szülés „A házasságba az e(l)ső szerzemény a gyerek"; „Előbb lessz gyerek, mint eggy fertá(ly) fő(l)d". - mondogatták Sárkeresztesen, utalva a gyorsan, könnyen érkező gyerekáldásra. A parasztasszonyok azonban szülésükre, mint nehéz, fájdalmas eseményre emlékeztek. A szülés a két tájegységben az 1960-as évek elejéig a bábo, a báboasszon segítségével háznál, otthon történt. Sokan idegenkedtek is a kórháztól, mindenféleképpen falujukban akarták gyereküket világra hozni. Amint szükségesnek látszott, az otthontartózkodók valamelyike, rendszerint a szüle (nagymama, vagy más öregasszony) illetve egy idősebb családtag sietett el a bábáért. Azt tartották a magzatról, amint kifejlődik a körme, igyekszik napvilágra jönni. „Ha megérik a körme, majd előgyün". A szülés a szobában, az ágyban, a szalmazsákon fekve történt. Más testhelyzetben, illetve a földön szülés emlékével már nem találkoztunk. A bába a férfiakat, gyerekeket kiküldte, csak asszonyok segítettek neki. Az előkészület csak a szüléssel kapcsolatos tárgyakig terjedt. Sárkeresztesen az 1950-es évek elején éppen a helyi születésű, tehát a paraszti hagyományokat is folytató bába nem engedte meg a gyerekruhák előkészítését. Ha kirakták, visszadobálta a szekrénybe, hogy baj ne legyent majd ha meglesz az újszülött, akkor kell elővenni. A bábák majd mindegyike arra törekedett, hogy „az ű kezin legyen meg a gyerek", tekintélyük és a fizetség érdekében a szülés levezetését még komplikáció esetén sem akarták orvosnak átengedni. A szülés elősegítése, a gyermek fürdetése, szükség szerint az életrekeltése, az ágy rendbetétele, a ruhák kimosása a bábára várt. A csecsemőt mindjárt az anya mellé fektették, rögvest szoptatni kellett. A bábák, a szülésznők a múlt század második felétől már intézetben tanultak, vagy rövidebb tanfolyamon vettek részt. Emellett átvették a tapasztalatokat - s mint láttuk - továbbvitték a hagyományt, a hiedelmeket, esetleg a mágikus eljárásokat. A szülést követően kötelességük volt a gyermekágyas asszony és az újszülött ápolása. 377