Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

kell előremenni; elég ember van-e egy-egy ollófánál, létránál. Mindenben ő határozott, kizárólag az ő szavára cselekedtek, ő vezényűt, de őt terhelte a felelősség is. Rendszeresen csendre intette a résztvevőket, hogy mindenre figyelni tudjon, a veszélyt előre jelző esetleges reccsenéseket meghallja. („Csönd! Csönd legyen!") Szükség szerint adta ki utasításait és vitette a fát valamilyen irányba vagy emeltetett rajta. „Most a Gaja felé vigyétek!" „Most a dűlő felé vigyétek!" „Most a középső létra gyün előre!" „Emeld meg!" Rendszeresen figyelmeztetett a helyes tartásra: „Lenn legyen a fődön az ollófa ajja! Szorítsd össze az ollófát!" Parancsszavát, szakszerű irányítását elfogadták, senki nem vitatokzott vele, figyelmét csak esetenként hívták fel arra, hogy mit lenne célszerű cselekedni. Az állítás kb. 40 fokos szög elérése után vált igazán nehézzé, sőt veszélyessé. A támasztólétrák megtartó foka kétszer is reccsenve tört szét, ilyenkor megfordították az eszközt. Az egyik törésnél a fa megingott, ettől megijedve hárman-négyen kiszaladtak alóla, de a többiek nyugalmukat megőrizve megtartották a májfát. Az elfutok szégyenkezve oldalogtak vissza. A csoport egyenletesen elosztott tagjai eszközeikkel fokozatosan emelni tudták a fát. Ezalatt mind közelebb kerültek a fa tövéhez és egymáshoz, mind kisebb területen fogtak, tartottak. Végül szinte körbefogták az ollófákkal, létrákkal a májfát, mely fölállt, egyenesbe került. A gödör betemetése már rutinművelet volt. A látványos, lenyűgöző esemény végeztével újra a kocsmába tértek be. A májfaállítás elsősorban a fiatalok ünnepe, szokása lévén, jelentőséggel bírt a lányok-legények kapcsolatában, az udvarlásban is. Ezzel összefüggésben - mint utaltunk rá - a legrégibb szokásnak azt kell tekinteni, mikor a legény zöld ágat, gallyat vitt a lánynak, rakott háza kerítésére. A századfordulón született sárkeresztesi asszonyok említették, hogy lány korukban kerítésükbe nekik is tűztek egy-egy ződ ágot. Csákberényben szintén zöld ágat, orgonaződet szúrtak a kerítéshez az 1900-as évek elején, esetenként szalagot is kötöttek rá. Fehérvárcsurgón az ágot, mely leginkább orgona volt, de lehetett fenyő is, az utcai kisajtóhoz szorították be. Sőréden szintén szelencét (orgona) tettek a kerítésekbe. Magyaralmáson aki számított a lányra vagy kedvelte, az este ugyancsak ződ ágot tett a kapujába, kisajtajába. Mohán és Csókakőn mikor hozták a legények az erdőről a májfát, akkor dugdoztak a lányos házak kerítésébe orgona- és fűzfa- illetve a májfáról tört ágakat. A májfaállítás másik formájaként az udvarló legény barátaival éjszaka, titokban a lányos ház elé, a kiskertbe, az udvarba, tehát kapun belül; vagy a kapun kívül szokott kisebb méretű, lopással szerzett fát letenni. A fenyő mellett itt már gyakran feltűnt a jegenye és a nyár. Iszkaszentgyörgyön kisebb lányoknak szépen megnyúlt orgonával is kedveskedtek. Az egy társaságba tartozó legények előre megbeszélték, hogy mindegyikük szeretője házánál emelnek fát. A 3-6 méteres fákra sokszor szalagot is kötöttek. Némelyik községben egyik-másik csinos lány több fát is kapott. Megesett az is, hogy a később érkező legények a korábbiak májfáját eltávolították. A nagy ritkán más faluból érkező, az éjszaka sötétjében májfát állító legényeknek arra is kellett számítani, hogy a helybeliek akadályozni fogják ténykedésüket, netán megverik őket. A mezőföldi falvakban (Tác, Sárkeresztúr, Sárszentágota, stb.) napjainkban is igen élő a lányos ház elé, a kiskertbe történő májfaállítás. Éjfél után, titokban emeli az udvarló legény barátaival, krepp-papírral, rákötött orgonavirággal díszíti. Akad olyan lány, aki két-három fát kap. Itt is van példa rá, hogy a már felállított fát a másik udvarló legénybarátaival ellopja, azután vagy eldobja vagy újabb háznál sajátjaként 346