Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

történt. A sok szenvedéssel, megpróbáltatással járó téli költözés helyébe ekkortól a Szent György napi hurcúkodás lépett. „Szén Győr napkor má mentek a helükre a cselédemberek, kocsiszámra vitték ükét." A sárkány ölő vitéz nevét viselte az 1901-től működő vármegyei Szent György Közkórház, hová területünk lakói tartoztak. Szent Márk Szent Márk evangélista napja országszerte a búzaszentelés ünnepe. Eredete minden valószínűség szerint az ókorba nyúlik vissza, ugyanis április 25-én a rómaiak körmenetet tartottak és állatokat áldoztak, hogy vetésüket a rozsdától megóvják. A búzaszentelés az egész keresztény világban elterjedt. Parasztságunknak a búza a legszükségesebb terményt, a megélhetést jelentette. Az aszálytól, a jégtől, a rozsdásodástól, az üszögtől, vagy egyéb csapásoktól történő megóvását különösen fontosnak tartották. Vizsgált területünkön mivel hivatalos egyházi ünnep volt, a katolikus községekben mindenütt megtartották a búzaszentelést. Mivel az ünnep dologidőbe esett, inkább az asszonyok vettek rajta részt. A körmenet, a prosekció harangzúgás közben, zászlókkal, énekelve ment buzaszentőnyi, ekképp ért ki a zöldelő vetéshez. A közelebbi, faluvégi, szebb termést mutató búzaföldeket keresték fel. így Csákváron az Eszterházy grófok Újmajor illetve Móricmajor felé eső földjét, vagy a gazdák területére mentek, a Nagymalomhoz. Bodajkon a faluvégi, búzaföldek melletti négy keresztből minden évben másikat látogattak meg. A helyszínen a plébános elvégezte a szertartást, imádkozott, a négy égtáj felé megáldotta, megszentőte a búzát, közben a hívek énekültek is. Emellett szemrevételezhették a vetést, amiről Magyaralmáson azt tartották, ha ilyenkor a varjú már elbújik benne, akkor jó termés lesz. A résztvevők a szentőtt búzából néhány szálat téptek, amit otthon elcsipkedtek és a baromfiaknak, (különösen a kacsáknak, libáknak) rajtuk kívül esetleg a disznóknak és teheneknek adtak. Csókakői vélekedés szerint az állatok így védelmet nyertek, nem pusztultak el. Aszentelmény megbecsülését az is mutatja, hogy egy-egy letépett búzaszálat az imakönvükbe tettek, s ott sokszor éveken át őrizték. Szokásban volt, hogy a körmenet keresztjét, zászlóit búzából font kis koszorúkkal díszítették. A szertartás után visszatértek a faluba, az ünnepet legalább délig mindenféleképpen megtartották. Pár évtizeddel ezelőtt valamennyi községben elmaradt a körmenet, a szentelés a telmplomban történik. Márk evangélista napja utáni vasárnap a hívek valamelyike visz be búzát, melyből a szentelést követően lehet elvenni. Szent György nap szomszédságában - azzal megegyezően természetesen több terménnyel kapcsolatban tartották, hogy ilyenkor van a vetési ideje. A mohaiak, csákberényiek, csókakőiek, csákváriak véleménye, hogy „Márk evangélistakor köll raknyi a buborkát" (uborkát). A fehérvárcsurgóiak szerint az uborka mellett a tököt is. A csákvári öregek egykor szigorúan tartották magukat a búzaszentelés idejéhez: „Mikor az utcán mentek a katulikusok a köröszthöz, a búzát szentőni, az öreganyám szaladt ki a kertbe, vetni az uborkát." 340