Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

5. ábra. Virágvasárnapi barkaágak. Székesfehérvár-Felsőváros. Gelencsér József felvétele, 1985. A palotavárosiak dramatikus játéka a dunántúli betlehemes játékok típuscsoportjába sorolható. A játék gerincét a pásztorok cselekménye, különösen az öreg pásztorral való évődés, az ő humoros viselkedése szolgáltatta. Neve az antikizáló Koredonból, Kolidóból egyszerűsödhetett Dadóvá, vagy cigány eredetű. A játék népszerűségét nagymértékben elősegítette, hogy Jézus születésének körülményeit a paraszti világhoz közel álló tárgyak (jászol, állatok) és személyek (pásztorok) bemutatásával idézték fel. A betlehemes játék más, Székesfehérváron ismert formáit, a bölcsőcskét (Volly 1945.11.78; 81.) és a bábtáncoltatót Palotavárosban nem gyakorolták. Karácsony vigiliájának kezdetét harangszó nem jelezte, de amint szürkülni kezdett, már durrogatott a tehenes és a kanász. Az állattartó gazdákhoz mentek köszöntenyi, mely után étellel, méginkább borral kínálták őket, de volt amikor pénzt kaptak. Amelyik pásztornak az est folyamán nem sikerült felkeresni minden házat, az elfelezte, a másik részhez újévre ment. A pásztortartás és így a szokás az 1960-as évek elején elrendelt kihajtási tilalommal szűnt meg. Az est folyamán díszítették föl az ünnep nélkülözhetetlen kellékét, a kar ácsonfát. A századfordulón született nemzedék gyerekkorában már csaknem minden háznál állítottak legalább egy kicsi fát. Igaz, a legszegényebbeknek csak üres karácsonfája - cserépbe állított fenyőág - volt. Az elzászi eredetű karácsonyfaállítás szokása pedig nálunk nem nagy múltra tekint vissza. Országunkban a 19. század közepén jelent meg főúri körökben. Lehetséges, hogy éppen a martonvásári (Fejér 33