Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
időpontban juttatták a földbe. Szent György napkor már az uborkát is lehetett vetni. Többen a környéken híres móri vásár időpontjához kötötték az uborkavetést, márpedig azt Szent György napkor tartották. Sőréden azt is mondták, „hozzák a vásárosok az uborkát, lesz rengeteg". Bodajkon pedig azt tartották, azon a hétfőn kell elvetni az uborkamagot, amikor Móron a vásár van. Ugyanis „a vásárban sok nép fireg-morog", ezért sok uborka terem majd. Mind a sörédi, mind a bodajki hiedelem analogikus jellegű. Érdemes megemlíteni, hogy a dunántúli református népiskolák számára 1844-ben Pápán kiadott „Gazdaságtudomány alapszabályai" с könyv szerint az „ugorka mag a neki szánt kerti ágy közepén Sz. György nap körül... sorban vettetik el." (Mórocza, 1844, 57.) A babot ugyanekkor, Szent György hetében rakták földbe, annál is inkább, mivel április 30-át, Sienai Szent Katalin (népünk nyelvén Széna Kata) napját különösen kedvezőtlennek vélték. Némelyik csókakői asszony Szent Györgykor „űtette a borsó sullyát" (döntő részét), mert így szerintük bő termést hozott. A csákberényiek azt tartották, az árpát Szent György nap előtt, a zabot utána kell elvetni. A friss vetésre azután rögvest kérték is az esőt, ami igencsak használt neki. A csókakőiek és a fehérvárcsurgóiak szerint „aranyat ért a Szén Győr napi esső". A Szent György napi eső eredetéhez magyarázatok is fűződtek. A mohaiak szerint mikor a törökök elhagyták országunkat, megátkozták a magyarokat, de tévedésből hasznos átkot is szórtak ránk. Azt kívánták: „Verjen meg az Isten benneteket Szent György napi esővel, májusi harmattal és rossz szomszéddal!" Az öregek szerint az átok inkább a káros részében fogott a magyarságon, mert a rossz szomszéd mindig megvan, de a másik kettő gyakran hiányzik. A magyaralmásiak szerint a törökök tévedésből azt kívánták: „Verd meg Isten a magyart Szén Győr napi essóvel meg jó szomszéddal!" Mert az április végi eső mindig nagyon kell, a jó szomszéd pedig többet ér, mint egy rossz testvér. Idős fehérvárcsurgóiak mondták, hogy a „Szén Győr napi esső a török átko Magyarországon". Szent György napra, annak éjszakájára a népi hitvilág szerint az ártó lények felfokozott tevékenysége jellemző. Igencsak óvni kell ilyenkor a szerencsét. Csókakőn ezért nem adtak ki e napon illetve ezt megelőzően a házból tojást, mert vele együtt a kérő a szerencsét is elvitte volna. Szent György éjszakáján bizonyos ismeret, tudás birtokába is lehetett jutni. Gémes Balázs csókakői gyűjtése szerint a lány ezen az éjszakán megálmodhatta, hogy melyik legény lesz a férje (1960, 6.). A Szent György éjszakáján szedett harmat a régi néphit szerint a föld erejét, hasznát hordozta magában, több tekintetben bűvös erejű volt. Más földjéről, asszony által, lepedővel összeszedve a bőség elvonását, a saját célra történő felhasználás lehetőségét eredményezte. Zala megyében szentgyörgyharmat néven is emlegették. Hajnalban benne mosdottak, hogy szépek, egészségesek legyenek. (Bálint, 1977, I. 309.). Öreg csókakőiek hiedelme szerint a szeplős lányoknak a Szent György napkor szedett harmatban kellett megmosakodni, hogy szeplőjük eltűnjön. (Gémes, 1960. 9.) Szent György nap táján a gazdagsághoz, a bőséghez más úton is hozzá lehetett jutni. A jeles nap előtt megfogott gyík farkát a bodajki hiedelem szerint le kellett csípni, pénztárcába tenni, s így sok pénze lett a cselekmény véghezvívőjének. A Szent György előtt fogott gyíkhoz többfelé fűződik - igaz más tartalmú - hiedelem: torokfájás ellen mágikus cselekedetet végeztek vele. (Szendrey, 1986,180.) Az ókori rómaiak április 24-én tartották Pales pásztoristen ünnepét, a Paliliát. A pásztorok az istállókat kisöpörték, vízbemártott babérágakkal meghintették. A 338
