Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
legén meg beledobta a torkába a tüzes láncot. A lándzsájává meg körösztű szúrta a hatalmas állatot. De az haláltusájába a legént farkáva agyonvágta. A bátor legént Györgynek híták, azúta nevezik Iszka kiskösséget Iszkaszentgyörgynek." Az iszkaszentgyörgyiek tudni vélik, hogy György vitéz a mohai bejárónál, a kőhíd mellett verte le a sárkányt, hol emlékére kápónya (kápolna) is állt. Szent György napja hosszú időn át a paraszti kalendáriumok egyik legjelesebb napja volt. Általában kezdő, különösen tavaszkezdő napnak számított. Április 24-e határszerepe nyilvánult meg abban a hiedelemben, mely szerint „ha Szent György nap előtt megzördül az ég, akkor jó év lesz". Legalábbis így vélekedtek a csákberényiek. A sárkeresztesiek, a fehérvárcsurgóiak, a csákváriak és a bodajkiak szerint az ilyenkor megdördülő ég jó terméssel biztat. A magyaralmásiak azt állították, a Szent György nap előtti égzengés jó búzatermést ígér. Az égiháborúság ugyanis a korai tavasz jele, minek várható következménye a bőséges termés. Idős sörédiek így fogalmaztak: „Korai égzörgés - kései éhség", azaz sok termés, kellő mennyiségű élelem remélhető, mely elhárítja az éhezés veszélyét. A csókakőiek egy része is azon a véleményen volt, hogy a jelzett nap előtti égzörgés kedvező hatású, gazdag temést sejtető, de ugyanitt - az előjelre hivatkozva - elhangzott olyan vélekedés is, hogy az adott évben sok jégverés lesz. Gyanítható, hogy a változatokban megjelenő hiedelmek azonos tőre, kalendáriumi, csízióbeli eredetre vezethetők vissza. Afeltevést igazolja, hogy az 1909-es kiadású Csízió Szent György havánál, azaz áprilisnál azt írta: „Ha e hónapban mennydörgést hallasz, jó esztendőt jegyez". Másutt még hozzátette a kiadvány összeállítója, hogy az ilyen dörgés „jó és használatos időket" jelent. (98-99,137.) A Szent György nap előtti égzörgéshez fűződőén Csákberényben, Csókakőn, Magyaralmáson, Csákváron még egy hiedelem élt szinte napjainkig. Kinek sokat fájt a dereka vagy ezt meg akarta előzni, annak amint megzördült az ég, a földön henteregnyi (hemperegni) kellett. Az egészségvarázsló hiedelembe vetett hit komolyságát, hosszú ideig tartó fennmaradást bizonyítja, hogy Csákberényben a termelőszövetkezet megszervezése után, az 1960-as években az egyik korai mennydörgés alkalmával az együttesen hagymát ültető asszonyok közül három hempergett meg a földön. Időjósló jellegű volt a csókakőiek egy másik megfigyelése. Sőréd mellett, közvetlenül a falu alatt korábban kisebb tavacska nyújtózott, vizében, partján rengeteg békával. Brekegésük a szomszédos Csókakőre is jól áthallatszott. Ott azt tartották, ha Szent György nap előtt megszólalnak a békák, akkor később még ugyanannyi ideig hallgatni fognak. Azonos hiedelemről hallottunk a távolabbi Csákvárról. Alapja az, hogy a korai, a békákat koncertre ingerlő kellemes időt mindig hűvösebb követte. Hasonló hiedelem élt a palócok körében és a vértesbogiári németeknél. (Tafferner, 1941,119.) A búza április végi állapotából következtetni lehetett a várható termésre. A bodajkiak szerint, ha a varjú Szent György napkor nem tudott elbújni a vetésben, akkor rossz termés volt várható. Parasztságunk a mezőgazdasági munkák esedékességének idejét a könnyebb fejbentartásért szívesen kötötte egy-egy jeles naphoz, mindez természetesen összhangban állt az ésszerű gazdálkodással. A Móri-völgy falvaiban Szent György napján, illetve hetében hagyományosan több terményt is vetettek. Akrumpit Szén Győr nap hetiben ültették, s ugyanakkor kezdték a kukoricavetést is, de ezt sokan inkább a következő hétre hagyták. A tököt a kukoricával azonos 337
