Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

tekintik április jellemzőjének. A hónap kezdő napját pedig kifejezetten a bolondok napjának tartották, amikor az emberek megtréfálták, rászedték egymást, hogy azután a póruljártakat jól kikacagják. Máig sem tisztázott, hogy miért éppen e naphoz kapcsolódtak a beugrató szokások, bár több magyarázat ismeretes. Az egyik elképzelés szerint ősi kelta gyakorlat maradványával állunk szemben, mert ez a nép április kezdetén vidám ünnepet ült. Vannak akik római eredetűnek tartják. Mások IX. Károly francia király (ur. 1550-1574) rendeletére hivatkoznak, aki 1564-ben az év kezdetét április 1-ről január l-re tette át. így április 1-én elmaradt a szokásos újévi ajándékosztás, helyére különféle tréfálkozások léptek, illetve az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal hitegették egymást. A keresztény vallással összefüggő magyarázat szerint az április 1-jei küldözgetés Jézusig vezethető vissza, kit egyik főpaptól a másikhoz, Ponciustól Heródeshez (!) irányítottak. A paraszti hagyományok sorában az április 1-i elbolondítást, az április járatást újabb keletűnek tekintik. Az utóbbi évszázadban azonban a falusi emberek is mind gyakrabban rászedték egymást ezen a napon. A Móri-árok községeiben legtöbbször azzal küldték el a másikat a szomszédba, vagy a harmadik-negyedik házhoz, hogy menjen, mert hívatják. Ott persze semmiről sem tudtak, csak néztek a hívatlan vendégre, így a tréfa kitalálói hiszékeny áldozatukon jót nevethettek. Másokat a boltba küldtek, hogy siessenek, mert éppen valami különlegességet vagy hiánycikket lehet kapni. A tréfa célpontjául gyakran szemelték ki a gyerekeket, kiknek teljesíthetetlen megbízást adtak. Elküldték őket a boltba biciklimagért, gereblyemagért, talicskamagért, kakaskurjantásért. Pénzt is adtak nekik a nagyobb meggyőzés érdekében. A gyerekek azután pajtásaikat is becsapták. A rászedettek hallgathatták, hogy „április bolondja, május szamara" lett belőlük vagy a széles körben elterjedt csúfolódó verset kiabálták nekik: „Április bolondja, Fölmászott a toronyba, Megkérdezte hány óra, Fél tizenkettő, Szamár mind a kettő!" A magyar nyelvterület egyes részein április elsejét szerencsétlen napnak, rossz kezdőnapnak is tartották. A hagyomány szerint ugyanis ekkor született Júdás. Mások úgy tudják, e napon akasztották föl. A közeli Vértesboglár németjei szerint saját magát akasztotta fel e napon. (Tafferner, 1914,119.) Vizsgált területünk községeiben egységesen április elsejét, Hugó napját tartották a szőlőmetszés kezdő időpontjának. Az előző nemzedékek szigorúan betartották: „Az én apám mindig Hugó napkor kezte a szöllő meccésit." A gyakorlat nemcsak a paraszti gazdaságokban, hanem az uradalmakban is élt. „Az urak szöllejébe a meccést nem kezdték előbb, csak Hugó naptyán. A vincellér sose kezdette előbb, akármilyen jó tavasz vót." (Fehérvárcsurgó) Racionális oka is volt a nem túl korai időpontnak: ilyenkorra egyértelművé vált, hogy a vesszőn melyik szem egészséges, melyik fagyott el, illetve melyik nem fakadt. Ezekre figyelemmel kellet metszeni, amint a magyaralmási rigmus mondta: „Metszésed fogyjon, Borod meg szaporodjon!" 335