Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Iszkaszentgyörgyön, Bodajkon, Magyaralmáson, Csákberényben, Csókakőn viszont hosszabb ideje az utcán, az udvarokban egy-egy vödör vizzel locsúták, burogatták a legények a nagylányokat. Fehérvárcsurgón már a század elején is vödörszám öntözték a lányokat vízzel. A locsulásért - a napszaktól függően - esetleg pálinkával vagy borral kínálták őket. Az említett falvakban a két világháború között kezdett terjedni újabb, városias jellegű szokásként a szódavízzel, szagosvizzel (szappanyosvizzel), s különösen 1945 után a kölnivel történő locsolás. Előbb csak a kisebbek, a gyerekek használták a szagosvizet, a kölnivizet, melyet maguk csináltak szagosszappanból, készíttettek a helybeli borbéllyal vagy vettek a boltban. A házakat sorra felkeresve párt cseppet öntöttek a lányra vagy a gazdaasszonyra, de előbb még elmondták az országosan ismert, nem népi eredetű locsolóverset („Zöld erdőben jártam..."), melynek Bodajkon helyi változata is kialakult: „Kis kertbe jártam, Rózsafákat láttam, Azok ekezdtek hervannyi, Szabad-e locsúnyi?" Csákváron így köszöntöttek: „Ennek a ház udvarába, Szép kis bimbót láttam. Vizet hoztam a tövére, Szájjon áldás a fejére? Szabad-e locsónyi?" Igyekezetükért pár fillért, forintot vagy tojást kaptak. Bodajkon a kedvesét meglocsoló legény szintén tojást és egy csokor virágot kapott. A tojás mágikus erejére és a húsvéti reggelire visszautalva említjük, hogy Csákváron a locsoló közeli ismerősnek e szavakkal adták oda a tojást: „Ezt azért adom, hogy el ne tévedj!" Napjainkban a szokás - amennyiben megmaradt - a gyerekeknél kifejezetten pénzgyűjtő jellegűvé vált. Fehérvárcsurgón egykor a locsulóktól megkülönböztették a köszöntőket. Az utóbbiak kisebb gyerekek voltak, kik versükért tojást kaptak. Csákberényben húsvéthétfő reggel a rátarti lányt a legények nem locsolták, hanem szalmával, törekkel, trágyával szórták fel a háza előtti járdát. A húsvétot legtöbb községben a második ünnepen tartott bál zárta le. Sárkeresztesen húsvét másnapján rótak a pásztorok. Házról-házra járva összeírták ki mennyi állatot fog kihajtani. A gazdaasszonyoktól mindenütt tojást kaptak. Húsvét vasárnapot egy hétre követte fehérvasárnap, mely Bodajkon az elsőáldozás napja volt. Hugó nap (ápr. 1.) Az esztendő negyedik hónapjának, áprilisnak neve a latin aperire azaz megnyitni, kinyitni kifejezésből származik, utalva rá, hogy egy enyhébb, a természet megújulását eredményező időszak kezdetéről van szó. Vizsgált területünk lakói természetesen nem ezt, hanem inkább a bolondos, változó, kiszámíthatatlan időjárást 334