Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

4. ábra. Sebestyén napi fánk. Székesfehérvár-Felsőváros. Gelencsér József felvétele, 1985. ruhás kislányok is lehettek angyalok. Két-három kócbajuszú-szakállú, botos, kifordított bundájú, -kucsmájú pásztor, közülük az egyik a vén Dadó vagy vén Dade, tartozott még a csoporthoz. A század elején még sok csoport alakult, akik nagy kutyaugatástól kísérve mentek egyik helyről a másikra, ügyelve arra, hogy egymás útját lehetőleg ne keresztezzék. Ahol világosságot láttak, beszóltak vagy becsöngettek: „Szabad-e betlehemet köszöntenyi?" Engedélyre („Szabad") bementek, ha nem kapták meg, továbbálltak. Először Szent József és az angyalok majd - az öreg kivételével - a pásztorok léptek a házba. Közismert karácsonyi énekeket, verseket adtak elő, melyeket az idősebbektől vagy a templomban tanultak. Az ének végeztével kikiáltottak társuknak: „Gyere be te vén Dadó, mer odakinn megfagyó!" A befele induló öreg pásztor az ajtóban megbotolva rögvest elvágódott, okot adva némi derűre. A játék további részét az ő köszöntése, földre fekvése, társaival folytatott párbeszéde tette ki. A szereplők végezetül újra énekeltek, boldog karácsonyi ünnepeket kívántak az egész háznak, s mindezekért kalácsot, diót, pár fillért kaptak, amit később feleztek. Az utolsó betlehemezők a II. világháború után néhány évvel jártak, de a szokással kapcsolatban már 1945 előtt egyre inkább az adományszerzésre került a hangsúly. 32