Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

nádtetőnél az eresz alá az esztergyébe, hogy a villám ne csapjon az épületbe. Bodajkon azonos célzattal szintén az észter jé be, Fehérvárcsurgón a cserép mellé, a szalufához rakták. Csókakőn azt mondták: „Ahun barka van, oda nem vág a ménkű'" (mennykő), azaz a villám. Itt vihar, égzengés alkalmával egyesek a barkát szenteltvízbe mártották, kiálltak az eresz alá és szentöltek vele, mivel a régi öregek azt tartották, így elmúlik a veszély. Mások egy darab ágat törtek le, azt meggyújtották vagy a túzre vetették, hogy a füstje a kéményen kijutva védje a házat. Volt aki a tetőbe tűzött barkából égetett el egy kicsit, mert az elhajtja a vihart. Bodajkon a barkaágat szintén elégették, rátették a tűzre, hogy ne csapjon oda a villám. Sőréden ugyancsak a sporthejbe (tűzhely) tették égiháború alkalmával a barkát. Még érthetőbb a szokás, ha megemlítjük, hogy Szeged környékén azt tartják, a barka felszálló füstje eloszlatja a rossz felhőket, megakadályozza a villámcsapást. (Bálint, 1976.199.). A hiedelmek európai összefüggésének érzékeltetésére szólunk a német bölcsész, Sebastian Franck (1599-1642) tudósításáról. Leírta, hogy ezen a napon a hívők telehordták a templomot összekötött ágakkal, megszenteltették azokat, aztán zivatar, villámcsapás és tűz ellen használták. A Móri-völgy és a Zámolyi-medence katolikus templomaiban virágvasárnap napjainkban is szentelik a barkát. A növény népszerűsége díszítő szerepe miatt továbbra sem csökkent, ám a hozzá kapcsolódó hiedelmek egyre halványodnak. Újabb - valószínűleg németajkúaktól átvett - szokásként az figyelhető meg, hogy mind többen néhány ágat kivisznek a temetőbe, és az elhunyt hozzátartozók sírjára helyezik. A magyarságnál meglévő virágkultusz különböző hiedelmekben is megmutatkozott. Egyes vidékeken a violát, hogy teljes legyen, virágvasárnap hetében kellett a lányoknak vagy a menyecskéknek vetni - hajnalban, meztelenül. (Újváry, 1980. 392.). Iszkaszentgyörgyi hagyomány szerint a virágot virághéten, tehát a virágvasárnapot megelőző héten kell vetni, hogy sokat nyíljon. Acsókakőiek szintén úgy tudják, hogy virágvasárnap hete az alkalmas időpont. A csákberényiek virágvasárnap vagy ujján (újholdkor) ültették. A bodajkiak szerint akkor szép a virág, ha virághetében vetik el. Nagyhét A nagyböjt utolsó hete, mely főleg az ünnepi készülődéssel tellett. Az emberek testben-lélekben megtisztultak, környezetüket is igyekeztek kitakarítani. Szükség szerint mostak, a ház, a lakás falait, a helyiségek föld padozatát kijavították, majd meszelték, a lakással együtt a gazdasági épületeket is alaposan kitakarították, és ha az idő engedte a ruhákat, az ágyneműt, a bútorokat kirakták, szellőztették. Az emberek a vallás, a néphit és a szokások által meghatározott cselekedeteikkel a húsvétra készültek. Közülük az asszonyok a böjtöt követő ünnepre sütöttek-főztek nagy igyekezettel. A tavasz- és az ünnepvárás érződik a bodajki Horváth János önkéntes néprajzi gyűjtőnek gyermekkorát idéző leírásában. „A következő nagy ünnep Húsvét volt. Akkor már a télnek vége. Kezdtek már a fák rügyezni, az ibolyák nyílani... Amikor a 322