Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
vétkeit, majd kiutasította a templomból. A nagyböjt egész ideje alatt - mint közösségre érdemtelen - csak a templomajtóig mehetett, ott kérhette, hogy a bemenő hívek imádkozzanak érte. Ünnepélyes feloldozása nagycsütörtökön történt. Később a nyilvános bűnösöket követve, hozzájuk csatlakozva, alázatból más buzgó katolikusok is hamut szórattak fejükre. 1091-ben a beneventi zsinat már kötelezővé tette a hamvazás szertartását, mely a 12. századtól általánossá vált. Az egyházi szertartások számos esetben laicizálódtak, népiessé váltak. Közéjük tartozik területünkön a hamvazószerdái hamuzás is, melynek szakrális színezete elhomályosult, illetve egyes helyeken teljes feledésbe merült. A hamuzás népszerűségét, fennmaradását növelhette, elősegíthette a Móri-völgy ben, hogy a szokás a hamu és a korom révén kapcsolódott a húshagyókeddi tikverőzéshez. Talán ezért volt része a református közösségek hagyományának. A kapcsolódás legjobban a sörédiek és a fehérvárcsurgóiak hamvazószerda hajnali-reggeli szokásgyakorlásánál mutatkozott meg, melyre a tikverőzésnél utaltunk. A katolikus Csókakőn előbb „a templomban a pap szép fehér hamuval hamvazott", mise után pedig a falu népe tette ugyanezt egymással. A templomból kilépve rögvest kezdődött a hamvazás. A század elején még a férfiak is az asszonyokat, később már csak a legények a leányokat, a gyerekek a kisleányokat kenték be, főleg hamuval, esetleg korommal. A menekülő lányokat megfogták, azután úgy összekenték, hogy „olyanok vótak, mint az ördögök". A vegyes vallású Csákberényben is meghamuzták a lányokat. A legények zsebükben vagy kis zacskóban hamut vittek magukkal, s mikor lányokkal találkoztak - a védekezés dacára - kicsit megszórták őket. A református Mohán a II. világháborúig a férfiak és a gyerekek ha az utcán találkoztak valakivel, rádobálták a hamut. Az ugyancsak református Sárkeresztesen az I. világháború körül még általános gyakorlat volt, hogy az iskoláskorú vagy a nagyobb fiúk, leányok az utcán hamuztak. Tele volt a zsebük illetve a kötényük, ahonnét a mindkét nembeli fiatalokra, de még a javakorabeliekre is szórtak. A legények persze főleg a lányokra dobáltak, azokat kormozták be. Az 1930-as években esetenként még egyik-másik fiúgyerek megszórta pajtásait a kályhából kivett hamuval. Iszkaszentgyörgyön 1945 előtt az asszonyok beszórták hamuval az udvarukba lépő férfiembert. Gyorsan markoltak a tűzhely hamujából és azzal hamuztak be. Fehérvárcsurgó reformátusainál a század első évtizedeiben jobbára férfiak kormoztak, de ez az egymást felkereső lányoknál is szokásban volt. A református Kiss Lajosné (sz. 1894.) így emlékezett: „Mink nem mentünk templomba hamvazószerdán, de nem is dógoztunk. Csak ementünk eggyik a másikhó, asztán jáccottunk. Avvót a játékunk, hogy valami ruhát, ruhadarabot megkentünk a sparhettné korommá, papirosba tettük, akkor ementünk. Ott kivettük a papirosbú, azzá kentük be egymást." A hamuval szórás nem ismeretlen a magyar nyelvterület más részein sem. Apátfalván és Szajánban (Csongrád m.) régebben hamvazószerdán férfiak jártak házról-házra, s egyikük hamuzott. Fáradságukért jutalom járt. (Bálint, 1976,187.) Amint utaltunk rá, a hamvazószerdái táplálkozásnak is voltak jellegzetes bőjtös ételei. Csókakőn a két világháború között semmilyen húst, zsíros ételt nem fogyasztottak e napon. Reggelire egy bögre üres kávét ittak, ebédre sóba-vizbe bablevest és tejfellel gyúrt sóspogácsát, vacsorára aludttejet ettek. (A bőjtös eledel a 317
