Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
kemencébe rakták, annak még a száját is betapasztották, s csak húsvétra bontották ki. Voltak akik kanalukat erre az időre a tisztaszoba szent képe mögé dugták. (Bálint, 1976,185.) A Móri-völgy és a Zámolyi-medence hagyománytartó katolikus családjainál nagyböjtben „minden szerdán, szombaton és pénteken" (ilyen sorrendben említették) böjt volt, böjti életeket fogyasztottak. A böjti táplálkozás nemcsak a hústól, hanem a zsíros ételtől való tartózkodást is jelentette. („Az anyánk nagyböjtbe mindig köpűt vajat, asztán szerdán, szombaton meg pénteken mindig avva főzött. Zsírt nem használt." - Magyaralmás) A múlt században született öregek viszont még ennél is szigorúbb böjtön tartották magukat, keményen bütütek. Csókakőn a legjámborabbak hamvazószerdától húsvétig minden pénteken csak egyszer ettek, nem többet, mint egy karé kenyeret és csak vizet ittak rá. Területünkön is volt több, általánosan elterjedt böjti ételféleség, de falvanként, családonként is lehettek eltérések. Leggyakrabban sóba-vizbe bablevest, tejesbablevest, kukoricakását, tésztaféléket, prószát, pogácsát ettek. Fehérvárcsurgón az egyik katolikus családban böjti ételként rendszeren vöröshajma salátát készítettek. A leszelt, megsózott - paprikázott, ecettel öntözött hagymát kenyérrel fogyasztották. Máskor a bableves után tejfölt és zsírt nem látott sóspogácsát ettek. Hamvazószerdát és nagypénteket a katolikusok különösen megbőjtölték, melyről a maga helyén fogunk még szólni. A reformátusoknál az utóbbi napon történt kisebb megtartóztatásra van szép számú adat, de elvétve hallani századeleji öregekről, kik az említett katolikusokhoz hasonló módon éltek: „oanok is vótak, egypár öreg, akik pénteken nem ettek mást, csak kenyeret. Egypár falat kenyeret, azok annyira bőtűtek." (Fehérvárcsurgó) A paraszti hagyomány nemcsak a táplálkozást, hanem a női viseletet is meghatározta a nagyböjti alkalmakra. A hamvazószerdát követő vasárnapokon sötét, nagypénteken pedig kifejezetten fekete ruhában illett járni. Csókakőn a katolikusoknál különösen fekete vasárnap és nagypénteken öltöztek gyászosan, mintha közeli hozzátartozójuk halt volna meg. A nagyszombati körmenetre viszont levetették, mert oda már fehér, világos ruhában mentek. A sárkeresztesi reformátusok a böjt minden vasárnapján sötét ruhába (a leányok kék-zöld-barna, a férjhezmentek és az idősebbek már fekete viseletbe) öltöztek, csak virágvasárnap világosba. Ilyenkor a leányok, fiatalasszonyok kékbe, rózsaszínbe, míg az idősebb asszonyok csak a fejükre kötöttek egy világosabb kendőt. A nők húsvét első ünnepjén sötét, a másodikon világos öltözetben mentek a templomba. A bodajki reformátusoknál nagypénteken még a fiataloknak is gyászban kellett a templomban megjelenniük, mintha temetésre mentek volna. Hamvazószerda Hamvazószerda a nagyböjt kezdete, első napja. A templomokban e napon szentelték meg az előző évi virágvasárnapi barkából vagy nagyszombaton keletkezett hamut, melyet a hamvazás követett, mikor is a pap hamuval keresztet rajzolt a hívek homlokára. Közben figyelmeztetett: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!" A hamu az őskereszténységtől fogva a bűnbánat szimbóluma. A nagy bűnt elkövetők vezeklése a középkorban e napon vette kezdetét. A zsákszerű ruhába beöltözött, mezítlábas bűnös fejére a püspök hamut szórt, s felhívta, hogy bánja meg 316
