Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

lett a bálnak, a legények tele pohárral a kezükben a kocsmahelyiségből az udvarra, a jégveremhez kisérték a bőggőt. A temetés rendjét utánozva egyikük elmondta a hangszer verses búcsúztatóját, hogy nyugodjék békében egy ideig, majd mindannyian italukkal megöntözték, végül a sírba, azaz a jégverembe tették. A bőggőst - a környékben kedvelt bodajki Kacsa-banda tagját - pénzzel honorálták. Ali. világháború utáni időben a cigányok gyakran még a legényekkel maradtak, s valamelyikük pincéjében vagy házánál tovább mulattak. Igaz a bőgő már nem volt velük, azt a kocsmában hagyták. A zenekart reggel kocsival vitték haza - végképp lejárt a farsang. Sőréden szintén harangszó jelezte a farsang végét, azután már „megszűnt a bőggőnek a hanggya". Ahogy mondták, „éjfélkor eltemették a bőggőt". Napjainkban a fiatalok legtöbbször a farsang időhatárait sem ismerik. Húshagyókedden túl, jócskán a böjtben is tartanak „farsangi bálokat", melyeken a hangsúly kizárólag a szórakozásra helyeződik. Tavaszi hiedelem és szokáskör Nagyböjt A farsang végétől, húshagyókeddtől a húsvétig terjedő időszak a nagyböjt. Területünkön elsősorban a katolikus lakosság számára bírt jelentőséggel. A szokásokat alapjaiban a vallási előírások határozták meg. Az öregek által hét heti böjtnek tartott terminus valójában 40 napot ölelt fel, hamvazószerdával kezdődően. A nagyböjt első négy hetének, illetve vasárnapjának külön nevet nem adtak, az ötödik hétzáró napot feketevasárnapként emlegették. Rá egy hétre jött virágvasárnap, a közéjük eső hetet pedig itt-ott virághétnek titulálták. A nagyböjti időszakot a nagyhét zárta, benne az utolsó három napot külön névvel illették: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. A nagyböjtben az egyházi és világi hatóságok előírásaival összhangban lakodalmat, bált, tánccal, vidámsággal járó rendezvényt nem tartottak. „Elnémút a muzsika." (Csókakő) „A böjtöt nagyon megtartották, zene-bona nem vót." (Magyaralmás) Az időszak a vallásos ájtatoskodásé lett. A szokásos templombajáráson túl Bodajkon a nagyböjt minden péntekjén és vasárnapján körmenet vonult a kálváriára, a századfordulón pedig nagyhéten, esténként, egyedül-párosával mentek az emberek ugyanoda imádkozni. A korábbi századokban igen szigorú szabályok köteleztek mindenkit a nagyböjti étkezési fegyelem megtartására. Idővel a szabályok enyhültek, ami területünk életében is éreztette hatását, de a katolikus parasztság egy része - e tekintetben is - az új szabályokkal szemben ragaszkodott a korábbi előírásokhoz, szokásaihoz. Kérdés tehát, hogy parasztságunk a korábbi vagy újabb rendelkezésekből mit tartott be, miként alakult étrendje, milyen - sokszor régebbi korokra utaló - ételeket fogyasztott, ízeket élvezett. A Móri-völgy nyílásánál fekvő Székesfehérvár Felsővárosának katolikusai közt az 1970-es évekig szép számmal voltak, kik hushagyóvasárnaptól húsvétig csak növényi eredetű, főzeden táplálékot vettek magukhoz. Egykor a füstölt húst és a szalonnát a 315