Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Csákberényben szintén kimuzsikátották a rátarti lányt. Az ilyenkor szokásos nóta („Nyitva van a kapud Sári...") dallamára megtáncoltatta egypár legény, pörögtek vele néhányat. Közben kinyitották a kocsmaajtót, odavezették a lányt, majd kilökték, taszítottak rajta egyet. Az ilyen lány pár hétig, hónapig nem mutatkozott mulatságban, utána pedig másképp viselkedett. A válogatós lánynak az édesanyja sem fogta mindig pártját. Figyelmeztette: „Vagy én adok egy pofont, vagy a legény ád!" Az utolsó kimuzsikáltatás itt az 1950-es évek közepén történt. Más értelmű volt, ha Sárkeresztesen a hetykébb, pénzesebb legények, különösen ha már udvaroltak és fel akarták hívni a figyelmet magukra, éjfél után, haza indulva a zenészekkel kimuzsikáltatták magukat. A Rákóczi-indulót húzatva, a hegedűsökkel a kocsmaajtóig vagy valamivel azon túl kísértették magukat. A bálozó idősebb férfiak, asszonyok általában éjfél utánra elálmosodtak, hazatértek pihenni. A fiatalság hajnalig maradt. A legények, a fiatalemberek egy része gyakran még azon is túl, reggel hét-nyolc óráig folytatta a vigadozást. A mulatozást némelykor egyikük házánál zárták, kocsonyát vagy kolbászt fogyasztva. Néhány szóval kívánunk utalni más falubeli bálok egy-egy jellegzetes mozzanatára. Csákberényben a farsangi bál szintere a Grünföld-kocsma volt. A vendéglős csak a helyet adta, meg fizetett egy ádomást (áldomást) a rendezőknek, kik a fiatalok közül kerültek ki. Ök fogadták zenekarul a falubeli parasztbandát illetve a zámolyi Babaivagy a bodajki Hitner-bandát. A polgárosultabb Csákváron farsangban dalköri bálokat tartottak, külön a reformátusok és külön a katolikusok. Mohán a farsangi bált húshagyókor, Sőréden farsangutójján két nap is, vasárnap és kedden, Iszkaszentgyörgyön farsangvasárnap tartották. Csókakőn az emlékezet által elérhető legrégebbi időben három napon át báloztak. Vasárnap este kezdték, hétfőn hajnalban mentek haza pihenni. Aznap estétől másnap reggelig folytatták. Farsangkedd este újra a bálban mulattak, de csak éjfélig. Akkor a harangozó véget vetett a vigasságnak. Nyomatékul három subába öltözött férfi járta körbe a termet, hangosan kiáltva: „Jaj, hagyjátok abba a mulatozást, mert már böjt van!" (Pálfy, 1986,5.) A későbbi időkben éjfélkor a falu bírája jelent meg a mulatózok közt, leintette a cigányokat, végeszakadt a bálnak. Bodajkon ugyancsak az éjféli harangszó szakította meg a farsangot, vele együtt a bált. A felnőttek mulatságain a kisebbek, a gyerekek és a serdülők nem vehettek részt. Mivel a szórakozás, a tánc iránti igény bennük is élt, néhány felnőtt segítséget nyújtott nekik, hogy saját mulatságot, gyerekbált tartsanak. A farsangi időszakban megtartott gyerekbálok nyomára területünkön Bodajkon, Csókakőn és Sőréden leltünk. Az utóbbi községben századunk elején minden évben farsangutójján rendezték meg. Pénzért vettek ki szobát, ahonnét kirakodtak, s ott gyülekezhettek össze a 10-12 éves kicsinyek. Délután 3 óra tájban kezdték, s este 9—10-ig tartották. Felnőtt zenészük egy hermónikás volt, de szüleik is ügyeltek rájuk. Friss és lassú csárdást, keringőt, meg németest táncoltak. Viselkedésükben követték, utánozták a felnőtteket. Itt és ekkor a világi és egyházi hatóságok még nem léptek fel a gyerekmulatság ellen, hiszen 1900 körül az egyik évben az iskola tantermében rendezték azt, illetve a tanító fia is rendszeres résztvevője volt az eseményeknek. Bodajkon 1945 előtt húshagyókedden este 8-10 óráig tartották az iskolában a gyerekbált. Egy harmónikás zenéjére, a szülők jelenlétében táncolhattak a gyerekek, sokszor körben, koszorúban. Csókakőn egészen az 1950-es évek végéig farsang keddgyin a legények éjfélig muzsikáltottak maguknak, majd megtörtént a bőggőtemetés. Mikor a zene leállt, vége 314