Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

említett névnapok többsége egyidejűleg naptári ünnepnek, jeles napnak is minősült, ezért sem feledkeztek meg róluk. A felköszöntésnek, megemlékezésnek különböző formái alakultak ki, attól függően, hogy milyen volt a viszony az ünnepelt és a jókívánságot mondó személy között. Közelebbi kapcsolatban nem lévő férfiak közt, különösen dologidőben elegendő volt, ha az utcán találkozva odakiáltottak egymásnak, vagy kezet fogva mondták: „Az Isten éltessen!" Kocsmában, szőlőhegyen összefutva egy pohár bor erejéig koccintottak is. Mikor a férfiembert jobban meg akarták tisztelni, akkor nevenapján, korán reggel a komák, rokonok, szomszédok, de csak a férfiak a háznál keresték fel. A szokásos „Isten éltesse!" jókívánságon kívül minden faluban elhangzottak más, hosszabb rövidebb köszöntő formulák. Sárkeresztesen mondták: „Engedje az Isten, hogy több napokat (sok boldog nevenapot) megérgyen, erőbe, egésségbe, békességbe kedves családjával eggyütt." Csákváron még cifrábbat is tudtak: „Engedje az Isten, hogy több István napokat érhessünk erőbe, egésségbe, nem búval, bánattal, hanem több örvendetes napokkal! Adjon a jó Isten bort, búzát, békességet, sok jó egészséget! Ha pedig valamelyikünket az Úristen kiszólítja az élők sorából, (az árnyékvilágból) adja meg az örök boldogságot, szívemből kívánom! Boldog névnapot kívánok!" A köszöntőket pálinkával kínálták, s koccintottak az ünnepelt egészségére. Téli időszakban nem ritkán előfordult, hogy a férfiak a gazda pincéjében tartottak összejövetelt, ott névnapoztak. A nőknek nevük napján főleg a férfiak szóltak oda az utcán vagy a határban, s kívánták, hogy éltesse az Isten. A tisztességet méginkább megadták annak, kivel valamilyen vérszerinti vagy műrokonsági kapcsolatban álltak. Ót a házában felkeresve megköszöntötték. A század elején még hosszú, mára feledésbe merült szövegeket, verseket is mondtak. Az ünnepeltek borral kínálták férfi köszöntőiket. Asszonyoknak régebben nem illett köszöntés céljából más házához elmenni, Sárkeresztesen az asszonyi köszöntést egyenesen szerencsétlenséget előidézőnek tartották. Kivételt jelentett ez alól mikor a közelebbi rokonok, a család jött össze a névnapot tartó személy üdvözlésére. Általában névnap estéjén találkoztak, s többszöri köszöntgetés mellett elbeszélgettek. Az apró rokon gyerekek már belépésükkor elmondták nyúlfarknyi kívánságukat: „Isten éltesse sokáig, pénzbe (pengőbe, forintba) járjon sokáig!" Az alig nagyobbak így szóltak: „Ugrik a nyúl a fagyon, István napja ma vagyon! István bácsi bort adjon, Örzse néni pénzt adjon!" Napjainkhoz közeledve az alkalomra mind több ételt készítettek és tálaltak fel. Több faluban, jobbára este a helybeli cigányzenészek mentek az ünnepelt férfi vagy asszony házának ajtajára, megszólaltatták kedvenc nótáját, azzal köszöntötték. Az utóbbi évtizedekben a hagyományos névnapi köszöntések megszűntek. A családon belül és a munkahelyeken új, a korábbitól eltérő, a nőkre is jobban kiterjedő formák alakultak ki. Az Istvánokról és Jánosokról - sőt némelykor más férfiakról is - több községben 279