Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

nemcsak az említett módon és körben emlékeztek meg, hanem nevük napjához kapcsolódva külön szokások is kialakultak. A férfiak, legények, gyerekek sötétedés után, korosztályonként elkülönülve keresték fel az ünnepelt házát és énekeltek neki. Magyaralmáson először bekiáltottak: „Meghallgatják-e a köszöntést?" „Meg!" Egyidejűleg beengedték őket, így már a szobában énekelték: „Zeng az ég nagy dicséretes dicsőségibe, Fénylik a hold tisztaságos tiszta fényibe, Csillagok földerülnek, messze homály kerülnek, Ások szentek ma énekszóval zengedeznek. Azért mi is Szent Istvánhoz (Jánoshoz) hozzájárulunk, Mivel méltó ajándékkal nem szolgálhatunk, Hogy az Isten megtartsa, mindenbe boldogítsa, Holta után mennyországba, jobbra állítsa!" Az énekesnek bort, kalácsot vagy pénzt adtak. A magyaralmásiak köszöntője a magyar nyelvterületen sokfele elterjedt népköltészeti alkotás. A versnek -különösen az első négy sornak - változatai ismertek a Csallóközből, Nógrádból, Hevesből, Csongrádból. (Manga, 1981. 659.) Sárkeresztesen az 1930-40-es években már az iskoláskorú gyerekek jártak Istvány és János estét köszöntenyi. Mészáros István (1926-1987) idézte fel a szokást, utalva az adománygyűjtésre is. „Ementünk köszöntenyi többen. Mindig harmadmagamma szoktam emennyi. Kalamár Gáborra meg a Simon Pistivé. Szegény gyerekek vótunk, aztán péz nem vót, köllött egy kis cukorravaló... Ementünk, aztán beszótunk az ablakon: Aggyon az Úristen szerencsés jóestét! Szabad-e Istvány (vagy János) estét köszöntenyi? Mondták, hogy szabad! Ekezdtük: Megjelentünk mostan azon tiszteiette, Hogy jutottá István (János) neved estéjére. Kívánjuk, hogy jussá több nevednapjáro, Vegyen a szerencse a jobbik karjábo! Míg mulandóságunk a mennyei hazábo, A mennyországbo ! " Akkor megköszöntük, hogy: Szépen megköszönjük, hogy meghallgatának, a szívességet, hogy minket fogadának! Akkor kigyüttek, vagy behítak bennünket, aztán meg hát pézt, hát attak. Ki így, ki úgy, kitű hugyan tellett!" A műzenei dallamra énekelt, töredékes köszöntő szövege szerint félnépi alkotás. A vers, - mint oly gyakran a Dunántúlon - a köszöntők megjelenésére utalással kezdődik. A második sor a névnapi jókívánságok kedvelt fordulatával - „mivel jutottál neved napjára" - szól az ünnepelt személyhez, majd a továbbiakban a földi és a túlvilági létre szóló kívánságokat sorolja fel. A névnapi énekes köszöntés szokása legintenzívebben, szinte napjainkig Csókakőn élt. Résztvevőit nagylányok és legények adták, a házasok már nem mentek. Nemenként külön csoportosultak, egy-egy bandát 10-20 fő alkotott. A némelyek által kántálásnak nevezett köszöntést este végezték, egymás után keresték fel az Istvánok 280