Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Jeles napi szokások és hiedelmek Téli hiedelem és szokáskör Átéli ünnepkör első jelentős napja Katalin (nov. 25.). A városrészben a legutóbbi időkig mondogatták az általánosan használt időjóslás valamelyik változatát, mely szerint ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz, s ennek fordítottjában is hittek: Ha Katalin kopog, Karácsony locsog. Ha Katalin locsog, Karácsony kopog. Rusztikusabb hatást keltenek az Erzsébet-naphoz (nov. 19.) is fűződő variánsok: Ha Böske kopog, Kati lotyog. Ha Böske lotyog, Kati kopog. Ha az egyik lotyog, A másik kopog. Katalin az utolsó jeles nap az adventi időszak előtt, melybe már sem lakodalom, sem bál nem eshetett. így országszerte, minden társadalmi rétegnél nagyon népszerű volt a Katalinkor tartott mulatság. Székesfehérvár centrumában, a Szent István teremben (ma művelődési központ) az alsó- és palotavárosi parasztság is ezen a napon, közösen tartotta a nagy eseménynek számító Katalini-bált, melyre elsősorban az új párok, a farsangban összeházasodottak mentek. A felsővárosiak ugyancsak báloztak ekkor, de elkülönülve, saját városrészükben. November 30-a András nap, mely régóta országszerte a szerelmi jóslás ideje. András apostol és vértanú napján a palotavárosi lányok 13 gombócot főztek, mindegyikbe egy-egy cédulát tettek, melyre előbb férfineveket írtak. Úgy tartották, amelyik gombócot a víz utoljára veti fel, az tartalmazza a lány jövendőbelijének nevét. Mások egy pohárba 13 cédulát dobtak, s abból emeltek ki Luca napjáig egyet-egyet. Amelyik legénynek a neve utoljára maradt, arra lehetett férjként számítani. Voltak akik ólmot öntöttek, abból próbálták megtudni, ki lesz a házastársuk. András napja, pontosabban az utána következő vasárnap a karácsonyig tartó adventi időszak kezdete, melyben lakodalmat, bált nem tartottak, hangos mulatságba, tivornyába nem mentek. Az adventben végzett tollfosztás viszont lehetőséget adott némi mulatozásra. Atollfosztó leányok, asszonyok körül hamar megjelentek a legények, férfiak is. Ugyancsak vidáman teltek a disznótorok. Az évi, s különösen a karácsonyi hús-és zsírszükséglet biztosítása érdekében adventben ölték meg a hizót. A parasztgazdaságok tehetségük szerint egy vagy két disznót neveltek levágásra. A rokonok, szomszédok segítsége mellett, parasztböllér irányításával a háznép kívánsága, ízlése szerint darabolták föl az állatot, fűszerezték a töltelékeket. (Lukács 1981, 50.) A hidegben végzett munka nehézségeit reggel pálinkával, napközben forralt borral 27