Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

karácsonykor vágtak kétfelé egy hagymát, hogy azután 12 levelébe sót tegyenek. Mindegyik egy hónapnak felelt meg. Másnap reggel megnézték. Úgy tartották, amelyikben nedves lett a só, az esős; amelyikben száraz maradt, az csapadék nélküli hónap lesz a következő évben. A népi megfigyelésen alapszik a csákváriak meglátása: „Karácsony után egy kakaslépéssel nő a nap". Az országszerte elterjedt karácsonyi haláljóslások közül vidékünkön csak egy élt, de az minden településen. Karácsony éjjel (este) nem volt szabad a szárítókötélen (padláson) vizes ruhának maradni, mert úgy a következő évben halott (beteg) lesz a házban. Bodajki hiedelem szerint akinek a kötélen vagy a padláson száradt ilyenkor a ruhája, az a következő évben meghal vagy elég. A szerelmi jóslás különböző változatait is gyakorolták karácsonykor. Előbb néhány fehérvárcsurgói példát idézünk. Karácsonyeste szoktak a lányok ólmot öntenyi. A kialakult forma, mint egy-egy foglalkozás kelléke, jelképe, elárulta, hogy ki lesz a férj. Karácsony első ünnepén az étkezésnél maradt csontokat a lány vitte ki az udvarra, s adta a kutyának. Mindegyik csontdarabhoz egy-egy férfi nevét gondolta, kapcsolta. Amelyik darabot a kutya legelőbb felkapta, olyan nevű férjre lehetett számítani. A karácsonyi káposzta fazekát a csurgói eladólány nem előbb, mint újév napján mosta el. Azt tartották, hogy amíg mosogat, meg fog jelenni a háznál a jövendőbeli férj. Bodajkon karácsonyeste almát hámoztak, ügyelve arra, hogy a héja el ne szakadjon. Mikor végeztek vele, a földre dobták, s úgy vélték, amilyen név vagy kezdőbetű alakjához hasonlított, olyan nevű lesz a férj. (Az alma, mint ismeretes, szerelmi jelkép). Krumpli héjával is végezték a cselekményt. Akialakult formából valamilyen szerszámra, így a jövendő házastárs foglalkozására próbáltak következtetni. Csókakőn a karácsony második ünnepén fogyasztott disznó csontjaival jósoltak az összejött lányok. Mindegyikük egy-egy csontra kötötte rá a nevével ellátott papírdarabot. Amelyikét elvitte a kutya, az a közelgő új esztendőben férjhez megy. (Pálfy, 1986. 27.) Zámolyon ugyancsak a disznócsontot használták a szerelmi jóslásra. Az étkezésből megmaradt hátgerinc csontokat kitették az ajtóba, s mindegyiknek férfi keresztnevet adtak. Amelyiket a kutya elvitte, olyan nevű férjre számíthatott a lány. István és János (dec. 26. 27.) Karácsony második napja a katolikusoknál Szent István, a vértanú, a következő nap pedig Szent János, az evangélista ünnepe. A reformátusok egyszerűen csak István (régiesen Istvány) és János napként emlegették. Mindegyik a legnépszerűbb nevek közé tartozott. Itt emlékezünk meg a többi névnap tájegységeinken belüli megünnepléséről is. Egykoron mindenekelőtt a férfiak, a gazdák nevenapját tartották számon, de a századfordulótól kezdve biztosan tudjuk, hogy a nőket is felköszöntötték. Átéli, a télközepi időszakra, tehát a dologidőn kívülre eső névnapok megünneplésére adódott leginkább mód. Az említett Ferencen, Istvánon, Jánoson kívül a gyakori nevek viselői közül főleg az Andrások, Miklósok, Sándorok, Józsefek, Gáborok, Károlyok, Imrék illetve a nőknél az Erzsébetek, Katalinok, Évák, Juliannák, Zsuzsannák számíthattak felköszöntőkre. A Györgyök, Lászlók, Lajosok, Mihályok illetve a Zsófiák, Máriák a nagy munkák idejében kevésbé ünnepelhettek. Az 278