Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

készítettek álarcot, melyen csak a szem helyét vágták ki, szájrészt nem csináltak. Fehér kendővel, babukásan bekötötték fejüket. Ketten, esetleg hárman jártak együtt. Az egyes házakhoz bekéreckettek: „Beengedik-e a Lucát?" Dícsértessékkel köszöntötték a háziakat, ám azután nem nagyon szóltak. A magukkal hozott meszelő vei a szoba felső négy sarkát megmeszelték, s legfeljebb azt tették hozzá: Rosszindulat, betegség menjen innen, elűzzük!" A Lucák közt voltak olyanok, akik megmeszelték az ablakokat, kapukat, sőt a házigazdát, és feleségét. (Ezt többen nem tartották a szokáshoz tartozó cselekménynek.) Volt, ahol a tyúkólat, a tyúkokat is megmeszelték, s kívánták, hogy sokat tojjanak. Némely helyen megjelenésükkel nagy riadalmat, ijedtséget okoztak, innét-onnét ki is zavarták őket. A szokás a községben az utóbbi évkben még élt, de érezhetően kihalófélben van. A Csallóközben és Nyitra környékén a recens hagyományban az 1970-es években megfigyelt Luca-alakoskodók több tekintetben hasonlóságot mutatnak a csókakőihez. Luca napi alakoskodók a megye több más helységéből ismeretesek.Területünkön Csákváron az 1940-es években még két-három 15-17 éves lány beöltözött maskarába, rissz-rossz ruhába. Fejükre harisnyából készült álarcot húztak, hogy ne ismerjék fel őket. így ijesztgették a falubelieket. A lucabúza sarjasztása, mélyen gyökerezik a múltban. A gabonacsíráztatás, s így a lucabúza eredete az ókorig nyúlik vissza. Vizsgált területünkön a katolikus családok tányérra szoktak magot szórni, mely karácsonyra kizöldellve a fa alá került. Közepébe egy hosszabb gyertyát tettek, melyet meggyújtottak. A szokást napjainkban is több helyen követik. Karácsony (dec. 25,26.) Karácsony, régiesen karácson a Móri-völgy és a Zámolyi-medence népe számára a legnagyobb ünnepet jelentette, s jelenti ma is. A paraszti életrend lehetővé tette igazi megtartását. Az ünnepre már egész adventben készülődtek, az utolsó időszakban pedig különös áhítattal várták Jézus születésnapját. Előkészületek és karácsony vigiliája December 24-én, Ádám-Éva napján a férfiak jórészt a szokásos ház körüli munkákat végezték, különösen az almot és az etetnyivalót készítették be az állatokhoz, hogy a következő napokban azzal se legyen sok gondjuk. Az asszonyok pedig sütöttek-főztek az innepekre. A két világháború között még gyakran előfordult, hogy két család összefogott ilyenkor, sütéshez csak egyikük kemencéjébe fűtöttek be, ezáltal is takarékoskodva a tüzelővel. Karácsonyra - vagy már előbb Erzsébetre -legtöbb helyen vágtak disznót, így az ünnepi ételek egy része biztosítva volt. Délután négy óra tájra a férfiak végeztek az állatok körüli munkával, rendbetették az udvart, az asszonyok befejezték a főzést. A tisztálkodás után mind maguk, mind a gyerekek ünnepi ruhát öltöttek. A századelő karácsony estjének áhítatára, megilletődött hangulatára Sárkereszstesen így emkékeztek: „Karácson délután má igen készülőttünk össze. Durrantottak, monta a néném: Uram Jézus, segíts meg, karácson este van. Aszongya, durrogatnak a pásztorok. Kolompútak..." 261