Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

je, hogy szentelt körbe zárkózott, különben elbántak volna vele; másrészt figyelmeztették, jaj lesz neki, ha elmondja, mit látott. (Németh, 1988, 8-9.) A boszorkányokkal szembeni védekezést tehát különböző elhárító cselekmények (mákszórás, körhúzás) szolgálták. A néphit szerint nemcsak a felismerést akarták megbosszulni a boszorkányok, hanem már a lucaszéke készítését is akadályozták. Egyik csókakői történetben a készítőnek bezörgettek: „A lucaszék csinálást félbe hagyd, mer akkor nem jól gyüssz ki!" (Diószegi, 1961, 1.) Máskor megtorolták sérelmeiket. Magyaralmáson nekünk egy idős embert emlegettek, ki lucaszéket csinált, s ennek nyomán elferdült a szája. A Csókakőn többször gyűjtő Gémes Balázs néprajzkutatónak 1960-ban szintén szóltak egy személyről, kinek „félrehúzták a száját a boszorkányok". (1960,3.) A bűvös szék nemcsak a boszorkányok kilétének felderítését segítette, hanem a jövő megtudakolását is. Csókakői és sárkeresztesi, meglehetősen gyér adatokból kitűnően, a székre állva, illetve beleülve a legény megismerte jövendőbeli házastársának személyét. A népi hiedelem szerint csomó vagy hurok kötésével valamely távollevő személy testi vagy szellemi funkciója befolyásolható, betegség gyógyítható, illetve védekezni lehet megrontástól, rontó szellemektől. Л kötés természetfeletti erővel felruházott személyek képessége. A17-18.században több boszorkányperben a vádlott bűneként jelölték meg, kötő-oldó tulajdonságát. A kötés valóságos és átvitt értelmű lehet. Több fajtája közül ismert az egy szál fonálra kötött csomósor, melyet különösen gyógyításra alkalmaztak. (Pócs, 1963, 573-591.) Csókakőn a Luca napján kezdődő és karácsonyig tartó csomókötés, pontosabban egy szál fonálra a csomósor felkötése a boszorkány felismerését szolgálta, és ezzel elősegítette ennek a természet feletti lénynek, rontó magatartásának elhárítását. A csomókötéshez fűződő egyik történetet nekünk így beszélték el. „Itt is vót egy néni, R. M., az leán korában kötötte a csomót. Luca naptól köllött kötnyi karácsonyig, éjfélig. Ha köti a csomót megtudja, hogy ki a falu boszorkánya. Kenderkócból kötötték, minden nap egy csomót (t.i. a madzagra). Állítólag ez a lány, aki kötötte a csomót Csókába, nem tudott éjjel nyugodnyi, mer egész éjjel muzsikaiak az ablak alatt és csalták ki, hogy: Gyere ki! Gyere ki! Meg kiabálták neki, hogy ha nem hagyod abba a csomókötést, így csinálunk veled, meg úgy csinálunk veled. Ezt öreganyám beszéte... (R. M.) 1943-ban aszonta nekem, hogy le köllött neki állnyi a csomókötéssel, mer mindig muzsikátak. A szülei nem hallották, neki meg nem vót nyugodalma.Tizet kötött, már karácsony felé vót." A történet variánsa szerint az 1901-es születésű R. M. „kötötte a csomót". Ám reggelente, mikor ment a hajnali misére, a boszorkányok mindig megzavarták, ezért kellett félbehagynia a csomókötést. Ugyanennek a hiedelemmondának egy rövidebb változatát Diószegi Vilmos (1923-72), a kiváló etnográfus 1961-ben más adatközlőtől gyűjtötte. Eszerint a történet hőse karácsony estig már 13 csomót megkötött, az asztalterítést végezte, mikor megverték az ablakot, s bekiáltottak: „Hagyd félbe , mert széjjeltépünk!" így nem is láthatta meg a boszorkányokat. (Diószegi, 1961,1.) A csomókötés mások szerint abból állt, hogy Lucától karácsonyig nem fonálra, hanem egy kenderkócra kötöttek naponta egy-egy csomót. Amennyiben a kötő az utolsó nap, az utolsó csomókötés után kiment az utcára, megláthatta, hogy ki a boszorkány. (Pálfy, 1986, 25.) Bodajkon a csomókötéshez némileg hasonlóan készítették a lucaustort. Az előállítás szabályai azonosak a lucaszékével: december 13-án kellett megkezdeni és 259