Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

és ott ráült. És akkor meglátta, aki a széken ült, hogy kik a boszorkányok, mert azok úgy mentek be, inkább állati ábrázattal. Nagy szarvuk volt. Volt, akinek megtekeredett, mint a kosé, volt, akinek olyan volt, mint az ököré. E. J. volt, ez csinálta meg a széket. Az édesanyjára volt kíváncsi, mert mindig azt mondták neki, hogy boszorkány. És megcsinálta a széket és befűtötte a kemencét, és tudta, hogy mikor lesz a beharangszó, és a tüzet a kemencében megrakta, csak a fél misét láthatta, nem várhatta meg az utolsó áldást, menekülnie kellett és az égő kemencébe hajította a széket. És előbb az édesanya mindig mondta: ne tedd fiam, ne tedd! És mikor hazarohant, mert nem messze voltak a templomtól, mentek utána és kiabáltak nekije: szerencséd, hogy hazaértél, mert széjjel téptünk volna. Vót, aki mákot szórt szét, mer addig nem mehettek utána a boszorkányok, míg össze nem szedték." (Diószegi, 1961.1.) Fehérvárcsurgón 13 különféle fából, mindegyik alkotórészt más-más napon kellett elkészíteni úgy, hogy a befejezés pont karácsonyra essen. Az éjféli misén aki ráült, megláthatta a boszorkányokat, mert az oltárnak hátat fordítva, az ajtó felé néztek. (Pongor, 1958. 4.) Gyűjtésünk során hallomásra hivatkozva akként emlékeztek Fehérvárcsurgón, hogy a kívánt 13 napon át többen csináltak lucaszéket. Karácsonykor templomba vitték vagy a keresztútra mentek vele, ott találkoztak a boszorkánnyal. Magyaralmáson úgy mesélték, hogy a lucaszéket 13 nap, 13 fajta fából, 13 darabból kellett csinálni. A karácsonyi éjféli misére vitték, a templom előtt ültek bele. Ugyanis így láthatták meg, hogy ki a boszorkány, ki nem fér be szarvával az ajtón. A pásztorcsaládból származó, így Fejér és Veszprém megye több községét is meglakó, végül Bodajkon letelepedett Györkös Ferenc (sz. 1919.) ekképp mesélte el a szék készítését és használatát. „A lucaszéket tizenhárom darabbú kell csináni, minden nap egy darabot és minden nap másik fajta fábul kell csináni.Tizenhárom nap alatt készült el. Éjféli misekor odamegy a templom bejárata elé, ottan vagy föláll rá, vagy leül rá. Általában fölállni szokott, mert ha a boszorkány megjelenik, előbb le tud ugrani. Még mielőtt a lucaszéket letette, előtte mákkal körbeszórta a lucaszék elejit, a lucaszék hátújját hagyta szabadon, amerre tudta, hogy menni köll. Mikor fölállt rá, meglátta a boszorkányt, megijedt, akkor ekezdett futnyi. De a lucaszékre előre odakészítette a mákot. Mikor a székkel a hóna alatt elkezdett futnyi, a mákot szórta maga után. Aboszorkánnak azt fő köllött szennyi, akkor nem érték utol." Acsákberényi reformátusok szerint a széket tizenkettő darabból állították össze. Az utolsó darabot karácsony éjfélkor kellett a tizenkettedik határból való istenátkozta tüskéből megcsinálni. Éjfélkor azután a keresztútra kellett kitenni, ráülni, kört keríteni a bottal, s mikor jöttek az éjféli miséről, látni lehetett a boszorkányt. (Sárkány, 1966.) Fehérvárcsurgói hiedelem, hogy a mogyorófavesszővel meghúzott mágikus kör védelmet nyújtott a boszorkányokkal szemben. Abodajkiak szerint ugyancsak a mágikus kör, a vár adhatott kellő oltalmat a szék készítőjének. Itt a Luca napkor megkezdett munkát karácsony szenteste fejezte be a boszorkányok létére kíváncsi, merész vállalkozó. Minden nap dolgozott rajta valamennyit. Az éjféli misére a hóna alatt magával vitte, ahol kezdődtek a padsorok, elhelyezte, s arra ülve hallgatta végig a szertartást. Előtte azonban a szék körül szentelt gyertyával egy nagy kört, egy várat írt a kövezetre, így biztosítva védettségét. Úrfelmutatáskor, mikor a pap az oltáriszentséget felemelte, a szék gazdája láthatta, hogy kik a boszorkányok, mivel ezek az oltárnak hátat fordítottak, s így orcájukat éppen a széken ülő felé fordították. Emlegették, hogy a szertartás végén megfenyegették a boszorkányok a lucaszék készítőjét. Egyrészt mondták neki, mekkora szerencsé-258