Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Advent András népszerűségében kétségkívül közrejátszott kalendáriumi elhelyezkedése. A hozzá közelebbi vasárnapon kezdődött a négyhetes böjti időszak, advent (egyesek ajkán advent). A nép tudatában azonban advent András nappal indult. A liturgikus egyházi év - mely nem esik egybe a polgárival - ugyanekkor vette kezdetét. November végére - december elejére megváltozott a falvak lakóinak életritmusa. Jól tükrözi ezt a sárkeresztesi Juhász Istvánné (sz.1900.) visszaemlékezése: „Má monták az öregek, gyün az advent, gyün az advent. Akkor má a mezőgazdasági munkát, mit lehetett mind evégeztük, akkor má nem dógoztunk vasárnap. A répát betemettük, hogy e ne faggyon, a zőccség e vót téve, meg minden. Má akkor csak uan dolog vót, tömnyi, fejnyi, etetnyi az állatot, mer akkor má beszorútak." Az asszonynép viszont ekkor hozta le a padlásról a rokkát, kezdte a fonást. Adventi estéken a szomszédok rendszeresen összejöttek, beszélgettek, közben a nők dolgoztak is. A fiatalasszonyok slingőtek, az idősebbek fontak. A sarokpadon ülő férfiak egymással, de még inkább a gyerekekkel kártyáztak, pörgettyűitek (kockázáshoz hasonló játék). Az advent előkészülettel, várakozással telt el, miként maga a latin eredetű kifejezés is jelzi, hogy érkezés, Jézus eljövetele várható. Mindent a karácsony várása hatott át. Az adventre vonatkozó egyházi előírásokat a parasztemberek lényegében ismerték, de szükség esetén segíthetett a nyomtatott betű. így a múlt század közepén - évszám nélkül - kiadott „Jó illatú Rósáskert" с imádságos könyv, melyből Csákváron több példány is a kezünkbe került, s valószínűleg más katolikus közösségekben is elterjedhetett. Az első részben található naptárhoz fűzött magyarázat említi, „Advent első Vasárnaptól fogva Karácsonig minden szerdán és pénteken Böjt." Különösen pénteket tartották meg a legutóbbi időkig. Sőréden például egyes családoknál húst ilyenkor semmiképpen nem ettek, hanem babos-, túrós-, mákos tésztát. Egy időre megszűnt a zene; lakodalom, zajos mulatság, bál, tánc nem eshetett adventba, még a reformátusoknál sem. A szokásosnál többet jártak viszont templomba. „Harangoztak, aztán mentünk, hétköznap is." „Ájtatos hónap az karácsonyig. A reformátusokná vallásos esték, a katolikusoknál roráték vótak." (Valójában a reformátusoknál a vallásos esték és a bibliaórák csak a két világháború között, a belmissziók révén terjedtek el.) A „harmatozzatok" jelentésű roráté kifejezés hajnali misét takart, melyre a katolikusok a legutóbbi időkig jártak. Németh Béla bodajki lakos (sz.1920.) színesen írt faluja adventjeiről és a hajnali misékről. „Az advent beköszöntével megkezdődtek a hajnali misék, népiesen a roráték. A roráték kezdete hajnali 6 órakor volt. A harangszó hívó szavára elindultak a népek a templom felé, legtöbbször vak sötétben, imbolygó gyertyás lámpával kezükben, mely 2-3 méterre világította meg előttük az utat. Néha a leesett, letaposott hó jelezte a templom felé vezető utat. A rorátén minden reggel a templom megtelt a hívők sokaságával, amikor felcsendült az orgona és a kántor elkezdte énekelni a hívekkel együtt, hogy Harmatozzatok égi magasok. A rorátékra a kevés fiataltól eltekintve, legnagyobbrészt idősek és középkorúak jártak el rendszeresen." Volt idős asszony, ki minden rorátén megjelent, és már az első hajnali harangszónál a templomban egyedül, hangosan énekelgetett. Az ilyenek adventben otthon a petróleumlámpa világánál is áhítattal énekelgettek, imádkoztak megfakult régi imakönyvükből. (1988.3-4.) 250