Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Néhány katolikus közösségben - nyilván egyházi kezdeményezésre - karácsony előtt 9 napon át tartó szokás terjedt el, nevezetesen a szent család költöztetése illetve vitele, mely alapgondolatát a bibliából, Mária és József betlehemi szálláskereséséből vette. Csákváron az 1945-ig tartó gyakorlat több szokásűző csoportot is létrehozott. Egy-egy csoportba 9 család állt össze, hogy a szent család szálláskeresésére utalva 9 estén át felváltva helyet adjanak nekik, illetve az őket ábrázoló képnek. A kép rendszerint egy előimádkozó, előénekes asszony tulajdona volt, s tőle indultak. Minden családnál egy napot töltött a szentkép, hogy azután este az előtte végzett ájtatosság (ima, karácsonyi és adventi énekek) után új helyére induljon. Itt ünnepélyesség, házioltár várta: a kászlit vagy a sublótot díszítették fel, gyertyát, fenyőágat, virágot tettek rá, s ide helyezték. Ilyenkor az egész család otthon tartózkodott azért is, hogy a szent család oltalmába ajánlják őket. A szokás gyakorlásában lelkipásztor nem vett részt. A szálláskeresés Nyugat-Európában először a barokk korban tűnt fel a karácsonyi játékok közt. A magyar népköltészetben megtalálható az erdélyi balladákban és betlehemes játékokban, a dunántúli köszöntőkben és búcsúsénekekben. A megyénkben* Tordason a szlovák származású öregek adventben, este, mikor lefeküdtek és eloltották a lámpát, énekelni szokták a szálláskeresés történetét. (Manga, 1947.270-271.) A századfordulótól valószínűleg osztrák hatásra a szokásnak újabb - általunk a csákvári példával bemutatott - formája bontakozott ki, melynek terjedését elősegítették az említett énekek, játékok, továbbá az egyházi kezdeményezés. A szokás csekély múltja miatt énekeinek nyelvezete, modora nem mentes a szentimentalizmustól, terjengősségtől (Bálint, 1976.48.), igazából ez a szokás nem vált népivé. Manga János Tordason személyesen figyelhette meg a szálláskeresést, melyről készült alapos leírását összevetésül idézzük. (Manga, 1947,273.) „Tordason előre kiválasztják azt a 9 családot, ahol a szokást 9 este tartják. Rendesen olyan családokat, ahol kevesen vannak és nagy a szobájuk. A szent család képét advent valamelyik vasárnapján elviszik a templomba és megszenteltetik. Ez alkalommal a kiválasztott családok tagjai gyónnak, áldoznak. December 15-én este 6 óra körül a templomban gyülekeznek, ahol elmondják az Úrangyalát, a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégy et és elénekelnek egy adventi vagy Mária-éneket. Utána kilences csoportokra oszlanak és elmennek egy-egy házhoz, ahol előre elkészített oltárra (leterített asztal, rajta feszület vagy Mária-szobor, két gyertyatartó égő gyertyával és virág) helyezik a szent család képét. Ezután elmondják az előírt imát, Mária, Kaszap István kilencedét, végül adventi és karácsonyi éneket énekelnek. A képet másnap este viszik a következő kiszemelt házhoz." Valószínűleg német hatásra a két világháború között Csákváron néhány családnál feltűnt az ádventi koszorú. A mintegy 20 cm átmérőjű tárgyat fenyőágból fonták, az adventi négy hetet szimbolizáló négy gyertyát tettek rá és a sublótra helyezték. Minden adventi vasárnap az esti imádságnál eggyel több gyertyát gyújtottak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve, egyre erősödött fénye. Csókakőn, Sőréden, Bodajkon a templomban - az emlékezet szerint - hosszabb ideje helyeznek el adventi koszorút. Napjainkban is az a szokás, hogy a plébános a mise előtt gyújtja meg az esedékes számú gyertyát. A lakásokba viszont itt nem került be. A múlt század második felében Eszak-Németországban kialakult, Ausztriában az I. világháború után egyre inkább terjedő szokás (Lukács 1983, 56-67), tehát viszonylag gyorsan 251