Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

újabban inkább süteményt, tortát fogyasztottak. A délutánt a felállított sátrak, játékok közt töltötték el. Este a kocsmában bált tartottak, melyen zámolyi vagy bakonycsernyei cigánybanda játszott. A zenészek napközben a falu házait járták, némi kereset reményében játszották el a gazda nótáját. A falu reformátusai kevésbé tekintették jeles napnak. Mint mondták, nem Mártont, hanem a búcsút ünnepelték. Az étkezési rendjük viszont azonos volt. Márton a tél előhírnöke, így több időjárással kapcsolatos szólás és hiedelem fűződött hozzá. A korán beköszöntő telet, a hamar lehulló havat mindegyik faluban azonos kép felidézésével kapcsolták a szenthez: „Márton fehér lovon gyün"; „Márton szürke lovon jár"; „Szent Márton fehér lovon nyargal". Csókakőn úgy tudják, ha „szürke lovon gyün meg Márton, akkor nagy lessz a tél." Változata szerint: „Szent Márton ha fehér lovon gyün, hamar beköszönt a tél." A csákváriak szerint ha ilyenkor esik a hó, akkor Márton szürke lovon nyargalász. Fehérvárcsurgón akként vélekedtek, ha Márton jókedvű, úgy kemény; ha borús, úgy borongós tél lesz. (Vargha, 1984, 57.) Ugyanitt egykor a Márton-napi lud mája adott időjárási prognózist. Mikor kemény volt, akkor hideg telet vártak; ha lágy, gyönge lett, akkor ilyen, azaz enyhe télre számítottak. Idős bodajkiak mondták, hogy régen figyelték a Szent Márton-napi lud csontját. Mikor fehér volt, akkor korai, ha piros, úgy későbbi, elhúzódó télre készültek. Fehérvárcsurgón a Mártonnapi liba fehér mellecsontja sok havat jelzett. (Varga, 1984. 57.) A csákberényiek szerint mikor „Márton hídja tocsog, karácsony locsog!" Nem kifejezetten Márton-naphoz, inkább a tél kezdetéhez kötődött az a környéken általánosan elterjedt regula, hogy a lányoknak az első hóban meg kellett mosdaniok, mert így szebbek lettek. Erzsébet (nov. 19.) Erzsébet, régiesen Örzsébet bár korábban kedvelt női keresztnév volt, napjához mégis alig fűződött hagyomány. Valószínűleg kalendáriumi eredetű magyaralmási időjósló rigmus: „Ha Erzsébetnek fehér a szoknyája, Karácsonynak fekete lesz éjszakája." Tehát havas Erzsébetet, száraz karácsony követ. Régies a sárkeresztesiek szólása: „Ha Örzsébet csobog, Katalin kopog." Ilyenkor persze már nemcsak az esőre számítottak. Ha mégis esett, akkor a csak váriak azt mondták, „húgyosak az Erzsébetek". Iszkaszentgyörgyön úgy vélték, hogy az erzsébeti malacok, tehát a november közepén ellettek, még jók a következő évre hízónak, még nem késeiek, kibírják a telet. Területünkön a módosabb gazdák, különösen ha hús dolgában megszorultak, már Erzsébetre vágtak egy kisebb disznót vagy nagyobb malacot. Katalin (nov. 25.) Katalin napját megint csak a közelgő téllel hozták összefüggésbe. Általánosan ismert és ma is mondogatják a kétsoros rigmust: 246