Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

szokását. Néhány községben a szokás századunk első felében is élt, a baranyai Mozsgón ma is gyakorolják. Terepmunkám során a Dunántúl nyolc nemzetiségi településén derítettem fel a kakas-ütést: a szlovák Sóskúton (korábban Fejér, ma Pest m.) a szlovák Pilisszentkereszten (Pest m.) és a magyar-német-horvát Mozsgón (Baranya m.) a hamvazószerdái illetve a húsvéthétfői elsőlegényválasztás ügyességi játékaként, a német Pusztavámon (Fejér m.), a német-szlovák-magyar Lajoskomáromban (Fejér m.), a szlovák Ösküben (Veszprém m.), Tárnokon (korábban Fejér, ma Pest m.) és a szlovák eredetű, elmagyarosodott Tordason (Fejér m.) lakodalmi szokásként élt. Veszprém megyében a Káli-medence néprajzi kutatása során Köveskálon és Szentbékáiián bukkantam a kakas-ütés nyomára. Ezekben a magyar lakosságú községekben a kakas-ütés a hamvazószerdát követő csonkacsütörtöki illetve farsangvasárnapi cigányzenész avatáshoz kapcsolódott (Lukács 1984, 212-213). Újváry Zoltán a magyar és az európai kakas-ütésről szóló tanulmányaiban a Dunántúl területéről a baranyai és a Fejér megyei németektől mutatta be a szokást. Hangsúlyozta, hogy a kakas-ütésnek az eddig ismert variánsokon kívül még egyéb, felderítésre váró változatai is előkerülhetnek (Újváry 1961,1965).Tanulmányomban e variánsokat mutatom be saját dunántúli gyűjtéseim és szakirodalmi adatok alapján. Hamvazószerdán Mecseknádasd (Baranya m.) német fiatalsága a nagyvendéglő udvarára ment, ahol egy földbe ásott cövekhez kakast kötöttek. Húsz lépésnyire a kakastól egy legény szemét bekötötték, kezébe csépet adtak, s egy hordó körül néhányszor körülvezették, majd a kakas irányába állították. A bekötött szemű legény feladata volt, hogy a kakashoz menjen, és a cséppel agyonüsse azt. Akinek sikerült, a nap hősének tartották. Sikeres ütés után a legények zeneszóval vonultak be a kocsmába, ahol a kakast megfőzették, megették, mulatoztak (Réső Ensel 1866, 201; Wlislocki 1893, 45), Mecseknádasd a XIX. századi statisztikai adatok szerint német falu (Fényes 1851, III, 125; Kollerffy-Jekelfalussy 1882, 573). Lakói 1718-ban a Rajna vidékéről, Hessenből, Elzász-Lotharingiából és Stájerországból érkeztek (Imre 1981,1). A Somogy megyei Pusztaszemes községben a legények hamvazószerdán egy kakast vásároltak, nyakig a földbe ásták. Bekötött szemmel, egy hosszú bottal próbálták a kakast agyonütni. Akinek sikerült, azé lett a kakas (Endrei é. n. 208). Pusztaszemes Fényes Elek statisztikai munkájában német, az 1882. évi helységnévtárban magyar faluként szerepel (Fényes 1851, IV, 87; Kollerffy-Jekelfalussy 1882, 791). Lakosainak nemzetiségi megoszlására vonatkozóan Somogy vármegye I. világháború előtt megjelent monográfiájának adatait fogadhatjuk el, amely az 1910. évi népszámláláson alapul: „Házainak száma 65, lakosaié 493, akik között 140 magyar és 353 németajkú és leginkább róm. kath. vallású... 1677-ben lakatlan helységként Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul. 1733-ban is még puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé. A jelenlegi helység első lakosait 1778-ban telepítette a gróf Széchenyi család kőröshegyei uradalmi tiszttartósága. Az első települők mind németek voltak, kiknek utódai részben megmagyarosodtak." (Reiszig-Vende é. n. 133). Hidegkút (Veszprém m.) német legényeinek farsangi kakasverését Herkely Károly leírásából ismerjük (1941, 48). Húshagyókedden a legények vettek egy kakast, hamvazószerdán kiengedték, botokkal zavarták végig a falun, végül agyonverték. Hidegkút a XIX. század közepén német, a XIX. század végén német-magyar falu (Fényes 1851, II, 108; KollerffyY-Jekelfalussy 1882, 318). Eugen Bonomi a Budai-hegységből 10 olyan német községet (Leányvár, Csobán-216