Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
ka, Piliscsaba, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Zsámbék, Üröm, Pesthidegkút,Törökbálint, Diósd) említ, ahol a múlt század végén századunk első évtizedeiben még gyakorolták a farsangi kakas-ütést (Haunkhäimpfn) (1937, 23-24, 54). Leányváron (Komárom m.) még 1937-ben is rendeztek kakas-ütést. Hamvazószerda délelőttjén a temető mellett élő kakast nyakig földbe ástak. Köréje 4 m átmérőjű kört rajzoltak; a kakas-ütés nézői, résztvevői e körön kívül álltak. A kakas-ütésre jelentkező legény (Hahnkämpfer) szemét bekötötték, kezébe kardot, kaszát vagy botot adtak; s ráparancsoltak, hogy háromszor forduljon meg a saját tengelye körül. Minden vállalkozó három ütéssel próbálkozhatott; az ütésekhez a zenészek doboltak, trombitáltak. Addig tartott a játék, amíg valakinek sikerült a kakast lefejezni vagy leütni. A kakasból és több baromfihúsból a vendéglőben készítettek ebédet, amit a legények közösen fogyasztottak el. Az ebéd költségeit azok a legények állták, akik sikertelenül próbálkoztak a kakas-ütéssel. Pesthidegkúton (korábban Pest m., ma Budapesthez tartozik) az 1920-as évek végéig a kocsmában történt a kakas-ütés. A kakast levágták, majd egy cserépfazék alá tették. Bekötött szemmel, bottal kellett a cserépfazekat eltalálni. Akinek nem sikerült, egy liter bort fizetett. A pilisvörösvári német legények farsangi kakas-ütéséről Hidas György tanító számolt be a magyarországi német gyermekélet hagyományait gyűjtő Alfred Cammann brémai néprajzkutatónak küldött írásában: „Hamvazószerdán megcsodáltuk, hogy a legények egy a fejéig földbeásott kakas fejét leütötték. Mindegyiknél egy sarló volt, és egymásután indultak bekötött szemmel a kakas irányába, hogy lefejezzék. Minden ember nevetett, mert az nagyon komikus volt, ahogy ők rossz irányba mentek. Végül a kakast megfőzték, és a legények megették a nagyböjti napon." A süttői (Komárom m.) kakas-ütést Hála József gyűjtése alapján mutatom be. Süttőn a kakas-ütést farsangkedden, utolsó farsangkor délután rendezték a legények és a fiatal házas emberek, népes közönség előtt. A játék helyszíneként a süttőiek két helyet emlegetnek: a több évszázados, védett hársfa alatt vagy mellett egy teres helyet vagy a Paraszt utcát, amely a falu templom körüli része, régi magja. A hársfa közelében vagy a Paraszt utca közepén gödröt ástak, amelybe betemettek egy parasztasszonytól vásárolt kokast („a legszebb kokast választották erre") úgy, hogy annak csak a nyaka és a feje látszott ki. A fiatal férfiak jelentkeztek, próbálkoztak, hogy a kakast bekötött szemmel megtalálják és a fejét levágják. Ajelentkezőknek egy kis pénzt, 20-30 fillért kellett fizetni. A próbálkozó legény a földbeásott kakas mellé állt, szemét kendővel bekötötték. Innen tíz lépést kellett megtennie valamelyik irányba, majd háromszor meg kellett fordulnia. Aki már a katonai szolgálatot letöltötte, az katonásan fordult meg, de így is gyakran irányt tévesztett. A harmadik fordulat után próbálta megkeresni a kakast. Kezében kaszapengét tartott, a tövit fogta. Néhányszor próbálgathatta a kakas keresését, majd át kellett adni a helyet az újabb jelentkezőnek. Egy alkalommal tízen-tizenketten is próbálkoztak. Olyan ember is akadt, aki többször is befizetett. A nézők nevettek a sikertelen kísérleteken, de nem szólhattak közbe, nem segíthették, irányíthatták a kakas-ütéssel próbálkozó játékosokat. Legfeljebb egymás között hangzottak el ilyenféle megjegyzések: „Hú, ez eltalálja!" „Júj, most, most!" „Na, ez megnyeri!" Akinek sikerült levágni a kakas fejét, az lett a nyertes. Néhányukra név szerint is emlékeznek: 1900 körül Staudinger Albert, 1906 táján Mann Ignác. A nyertesé lett a kakas, amit a kocsmában vagy a nyertes házánál megfőzettek. A pörkölt elfogyasztására a nyertes a barátait is meghívta. A kakas-ütés során összegyűlt pénzből kifizették a kakas vételárát, a 217
