Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

sütöttek, és kivitték azt a hegyekben levő pincékbe, ahol ők is megünnepelték a farsang végét. Hamvazószerdán a legények behamvazták a leányokat, akik utána megvendégelték a legényeket." (1953,37.) Farsangi alakoskodó népszokások Fejér megye német és szlovák nemzetiségi falvaiban is éltek. Isztiméren a német legények és leányok húshagyókeddi bolondozására és a legények hamvazószerdái tojásgyüjtésére adatközlőm, Müllner Ferenc (szül. 1916) így emlékezett: „Felöltöztek a legények nőruhába, a leányok férfiruhába. Rossz, rongyos ruhába, kifordított ruhákba, harisnyaszárat húztak az arcukra vagy korommal kenték be. A nőnek öltözött legények nagy kendőt, kötényt tettek, rongyból csöcsöket is. Faschingnarrnak nevezték őket. 16-20 év közöttiek öltöztek be. Húshagyókedden a faschingnarrok elmentek a bálba is, felkérték a lányokat táncolni. A legénynek öltözött leány felkért egy leányt táncolni, a leány el akart szaladni. A faschingnarrt a kocsmában elkapták, és megnézték, hogy fiú vagy lány, lehúzták a nadrágját. Nevettek rajta. Hamvazószerdán a legények mentek tojást szedni a lányos házakhoz. Megkínálták őket borral és fánkkal. Öten-hatan mentek, kettő-három elbeszélgetett a lányokkal, asszonyokkal, a többi meg hátrament a tyúkólakba, és ott összeszedték a tojást. Összeszedtek annyit, hogy utána rántottát sütött nekik a kocsmárosné, a többiért pedig bort adott." Figyelemre méltó, hogy a mohai tikverőzés párhuzamának tekinthető tojásgyűjtést a német lakosságú Isztiméren is gyakorolták. Itt két napra különült el a szokás: a maszkos alakoskodás (faschingnarr) húshagyókedden, a tojásgyűjtés hamvazószerdán történt. A farsangi tojásgyűjtés magyarázataként Isztiméren is megtudtam, hogy a lányoknak itt sem kellett a farsangi bálra belépődíjat fizetni. A lányok és a fiatal menyecskék a hamvazószerdái tojással honorálták a legényeknek a farsangi bál rendezése során felmerült költségeket. A II. világháború előtt a pusztavámi német legények hamvazószerda reggelén maskarába öltözve, bekormozott arccal, farsangi bolondosként (faschingnarr) vonultak végig az utcán. Élükön a fúvószenekar haladt. Bementek minden lányos házhoz, bekormozták a lányokat. A lányok fánkot tűztek a faschingnarrok hosszú botjára, nyársára, borral, harapnivalóval kínálták meg őket. A zenészek minden háznál bort kaptak, amit demizsonban gyűjtöttek össze. A faschingnarrok az utcán is mókáztak, bolondoztak, kormoztak, tréfás jeleneteket mutattak be. Egy kocsikerékre szerelt, táncoló pár, Hansl und Gretl bábuját is húzták maguk után az utcán (Horák 1977, 171.). Gánton adatközlőm, Molnár Henrikné (szül. 1916) emlékezett afaschingnarrokra: „Farsanghétfőn a legények, fiatalemberek cigánynak, a férfiak női ruhába öltöztek, piros arcot festettek, kosarat tettek a karjukra. Harmonikas, kürtös kísérte őket. Cigányasszonynak is beöltöztek, az arcukat kipúderozták. Lányos házakhoz, jó ismerősökhöz mentek. Énekeltek, táncoltak. Fánkkal, kocsonyával, kolbásszal kínálták meg őket." A faschingnarrok különböző tréfákat űztek. Egy háznál a szamár lábait összekötötték, betették tyúkólba. Kibontották a tyúkól tetejét, és a szamár kinézett rajta. Mindenki ezen nevetett. A közös udvarokban a két szomszéd konyhaajtóját kötéllel feszesen összekötötték, így a házbeliek egyik konyhából sem tudtak kijönni az udvarra. Ha nem ügyeltek rájuk, akkor a konyhában az edényeket, konyhai eszközöket, ennivalót eldugták. A tyúkólakba bezárták a fészkeken ülő tyúkokat, így azok a tojás után nem tudtak kijönni. Húshagyókedden Száron is házról házra jártak a maskarába öltözött faschingnar-193