Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

ок. Minden háznál kolbászt, disznósajtot, fánkot, bort kaptak. A fánkot nyársra tűzték. A kocsikeréken táncoló Hansl und Gretl bábukat a szári faschingnarrok is magukkal húzták. A faschingnarrok egykori szerepléséről az ugyancsak német lakosságú Újbarokról is tudunk. Hamvazószerdán a hercegfalvi német legények sorra járták a lányos házakat. Bokszot vagy kormot vittek magukkal, amivel bekenték a lányok arcát. Minden háznál borral kínálták őket. Bakonycsernyén Nyevrikel János (szül. 1895) beszélt a hamuzásnak (szlovákul popelilí) nevezett szokásról. Hamvazószerdán maskarába öltözött legények jártak Bakonycsernye utcáin. Kifordított gúnyát hordtak, kalapjukhoz kormos tollseprűt tűztek. Zsebükben kis vászonzacskóban hamut vittek, amivel beszórták az utcán járókat. A lányos házakhoz bementek, a lányokra hamut szórtak. Tojást, füstölt húst, kolbászt adtak nekik a lányok. Az összegyűjtött élelmet valamelyik legény házánál megsütötték, ittak, mulattak. A hamuzó legények csíny tevéseit így vette számba Kardos László: „Hamvazószerdán a legények olykor polyvás zsákot is hurcolásztak magukkal, és a szerető párokhoz vezető utat a legény kapujától a lány portájáig, kivált ha titkos volt, előszeretettel „kipolyvázták" vagy éppenséggel „kihamuzták". Mindenféle csínyeket követtek el: leszedték és elvitték a kisajtókat, tuskót kötöttek a kilincsekre, a boronát felvitték a háztetőre. A mulatságokon kormot szórtak a zeneszerszámokba, levetkeztették a helybeli zsidó kreizlerosokat, kárvallott szeretőkként záptojással csúfolták meg rideg szerelmesük házfalát, s világi nótákat daloltak utcahosszat. Megesett, hogy lófej et, lókoponyát tömtek ki szalmával és feltették a háztetőkre, s az ott fenn vigyorgott farsang napján és hamvazószerdán." (1976, 31.). A sóskúti szlovák legények hamvazószerdái maskarázására így emlékezett vissza adatközlőm, Pavlik Ferenc (szül. 1912): „Hamvazószerda délelőtt két maskara, egy nőnek és egy férfinak öltözött legény volt. Járták a lányos házakat, annak a bérét követelték, hogy farsangkor táncoltatták őket. Volt ahol a mama sértve érezte magát, mert a lányait nemigen táncoltatták, és nemigen akart tojást adni. Ha nem adtak, akkor amíg a mamával és a leánnyal beszélgettek, addig a többiek a tyúkólakból a tojást, a spájzból a kolbászt vagy a húsfüstölőből a húst elemelték. Vagy a kotlós alól is elvitték a tojást, sőt magát a kotlóst is. A maskarák arcukra álarcot tettek. Mindkettőnél bot volt, a legény maskara vitte a kosarat. A „leánnyal" útközben csipkelődések voltak, fogdozták. Ha a kosár útközben megtelt, akkor egy legény beszaladt vele a kocsmába, ott megszámolták. A többi legény énekszóval kísérte a maskarákat. Minden háznál borral, pálinkával kínálták meg őket." A magyar népterület nyugati és északi részéről számos helyről: a burgenlandi Felső-Őrségből, a Csallóközből, Zobor-vidékről, az egykori Hont megyéből, Eger környékéről ismerjük a Fejér megyéből bemutatott szokások párhuzamainak tekinthető farsangi alakoskodó, adománygyűjtő, kormozással vagy hamuzással eredetileg termékenységet, bőséget, jó egészséget varázsló szándékú népszokásokat (Lukács 1988, 55-56, Marczeil 1975, 726-731; 1985, 33-37; Újváry 1975, 14-35; 1983, 55-62; Liszka 1987a, 278-279; 1987b, 96-102; Paládi-Kovács 1968, 241-252). Beletartoztak e szokások a magyarsággal szomszédos osztrák-német és szlovák népterület szokásrendszerébe is (Schmidt 1969,133-171; Horváthová 1986,139-156.). 194