Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

alakító legény szerepelt a szokásban. Arcára maszkot tettek, szalmából hosszú farkat fontak neki, kifordított bekecset és bundabéléses nadrágot viselt. A hátán hosszú szakajtókosarat vitt az ajándékok számára. Apostás a legények tréfás farsangi leveleit továbbította a lányoknak, akiktől ezért pénzt kapott. A levelek gyakran a lányok viselkedésére vonatkozó rigmust tartalmaztak: Olyan vagy mint a páva, Vigyázz, hogy hasra ne ess a konyhába! Egy másik farsangi levél a következő kérdés volt: Őszibarack nem duránszki, Tudsz-e kislány gúnározni? A tikverőzők zeneszóval, korábban citera, köcsögduda, később harmonika kísérettel járták az utcákat. Minden házhoz betértek, és az udvaron táncoltak egyet. Ha a háznál lány vagy menyecske volt, megtáncoltatták. Eközben a koldus vagy a medve az ajándékokat: a tojást, a kolbászt, és a szalonnát gyűjtötte a kosarába. Gyakran a tyúkólakban is szedett össze tojásokat. A szomszédos Kápolnásnyékre is átmentek tikverőzni. A kapott pénzt elosztották; a tojást, szalonnát, kolbászt valamelyik legény házánál megsütötték. Ide lányok is jöttek, este együtt táncoltak, mulattak. Sukorón Czifra Mihály (szül. 1899) beszélt a tikverőzésről: „Húshagyókedden tikverőztek. Köszöntőt mondtak. Az udvarban verték a tepsit, a rossz rént, köcsögduda szólt. Láncos botjuk is volt. Térdig érő szakállal ugra-bugráltak. Hamvazószerdán volt a kormozás. A legények az utcán a lányokat vagy a fiatalabb menyecskéket megcirógatták." A hamvazószerdái kormozásra 1961-ben így emlékezett vissza a 80 éves Kiss József né Zólyomi Erzsébet: „Akkor aztán bemaszatolták a legények a leányokat, ahol érték. Jó korommal... Amikor a legény észrevette, itt leányok vannak, elment reggel korán, aztán ha ágyban érték, ott kormozta be, ha utcán érték, ott kormozta be. Aztán röhögtek jól rajta a legények. Mert csupa kormok voltak. Hát ez volt a divat hajdanában." (Hajdú-Kázmér 1974, 83-84.) Pátkán is húshagyókedden tikverőztek. A legények maskarába öltöztek, arcukra lárvát (álarcot) tettek. Közülük egy muzsikásnak, egy durrogatósnak, egy cigánylánynak és egy postásnak öltözött. Az utcán muzsikálva, ostorral durrogatva jártak. Bementek minden házhoz. Az udvaron a durrogatós a cigányleánnyal táncolt. Apostás tréfás szövegű levelet adott a házbeli leánynak, akitől a tikverőzők tojást kaptak. A tyúkólakban is összeszedték az aznapi tojást. Este az összegyűjtött tojásból nagy lakomát rendeztek. Kápolnásnyéken is húshagyókedden 5-9 cigány asszonynak, lányoknak öltözött legény járt tikverőzni. A Velencei-tó környéki falvakban a II. világháborút követő években szűnt meg a húshagyókeddi tikverőzés. Kajászószentpéteren 1951-ben az 56 éves Csontos Sándorné említette: „Hamvazószerdán öten rossz szűrbe, női ruhába öltöznek, s akkor harmonikával mentek a falun végig. Tyúkverősöknek hívjuk őket. Táncolni kapják el hol egyik lányt, hol a másikat." (IKMNA. 51.1.) Válón Nagy Gyuláné (szül. 1886) beszélt a farsangi bolondozásról, amely egészen 1960-ig minden évben lezajlott. Húshagyókedden maskarába öltözött legénycsoport járta a házakat. Asszonynak, lánynak, rongyos ruhás cigánynak öltöztek, 188