Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

arcukat bekormozták, hogy ne ismerjék fel őket. Szalmával kitömött nadrágú és esernyőjavító alakoskodó is ment velük. Harmonikaszóra táncra perdültek az udvarokon. Tojást kaptak, amit az egyik rongyos ruhás farsangi bolond a kosarába gyűjtött. Társa „cukrot" árult: pénzért barackmagot, száraz csipkebogyót kínált a házbelieknek. Válón a legények húshagyókeddi bolondozása éjfélig is eltartott. Tordason is maskarába öltözött legények csapták agyon a farsangot. Húshagyókedden a legények egy része köszörűsnek, cigánynak, asszonynak öltözött fel. Szekéren ülve vonultak végig a falun. Volt köztük trombitás és nagydobos is. A többi legény kifordított gatyában, libatollas kalapban lóháton ülve kísérte őket. Hamut szórtak a lányokra, a téren vagy egyes házak előtt megtáncoltatták őket. Húshagyókedden Gyúrón is maskarába, rongyos ruhába, menyecskekendővel bekötött fejű nőnek öltözött legények lóháton, kocsival vonultak végig a falun. Ráckeresztúron hamvazószerda délelőtt a legények viksszel kenték be a lányok arcát, a homlokukra keresztet rajzoltak. Kovács Imre (szül. 1910) néprajzi pályamunkájában gyermekkori emlékei alapján így mutatta be a seregélyesi tikverőzőket: „Húshagyókedd táján járták a falut ezek a mókás, maskarákba öltözött legények, a tikverők. A maskaráikat maguk alakították kifordított, rossz subákból, kucsmákból. Kenderből ragasztottak bajuszt meg szakállt. Korommal kenték be az arcukat. Nagy karkosarakat vittek magukkal. Rossz fazekakat, fedőket zörgettek. Némelyiknél hosszú piszkafa, vagy rossz seprű is volt a kutyák ellen. Nyolc-tíz ilyen csapat járta a falut. Egy-egy csapatnak öt-hat tagja volt. A csapatok becsületesen beosztották maguk közt a falut, hogy lehetőleg minden falurészre csak egy tikverő banda jusson, hogy ne zavarják egymást, és ne zaklassák feleslegesen a falut. A házakba nem mentek be, csak az ablak alatt álltak meg, és ott zörögtek, mókáztak egy kicsit. Aztán a szószólójuk jó hangosan bekiáltott az ablakon: Nem csinálunk mi bajt sokat, Csak megnézzük a tikokat! A házbelieknek nem illett kimenniök, hanem csak kiszóltak: Nézzétek, nézzétek! Akkor aztán a tikverők nagy zajjal, csörömpöléssel hátramentek az udvarba. Bebujkáltak a tikólba, meg az istállóban is átkutatták a jászol alját, a szénatartót (a kerékjászót), meg mindent, ahová a tikok tojni szoktak, és gondosan összeszedték a tojást. Az aznapi tojás őket illette. Aztán, elfelé menet, a rendes házaknál behívták őket a konyhába. Borral, pogácsával kínálták őket. Ott még, különösen ha leány is volt a háznál, ugráltak, mókáztak egy kicsit. Ha pedig nagy ritkán valamelyik fukari háznál nem fogadták, vagyishát elzavarták a tikverőket, erre is volt mondóka, de abban nem volt köszönet: Kerülje a házukat a szerencse, Nőj jön be a tikjaiknak feneke! Az ilyesmi azonban nagyon ritkán fordult elő. Szerette a falu a mókát, meg sokan komolyan hitték is, hogy a tikverők nemcsak visznek, hanem hoznak is, mégpedig jó szerencsét, jó egészséget." (Kovács 1981,172-173.) A seregélyesi tikverőzők csoportjában kedvelt volt a kifordított bundába öltöztetett, négykézláb járó medve alakoskodó is. Akikkel találkoztak az utcán, azokat bekormozták. Sárosdon 1930 előtt húshagyókedden legények, asszonyok öltöztek fel maskarába. Férfi nőnek, nő férfinak öltözött. Kifordított ruhát vettek. A maskarások házról-házra járva adományt gyűjtöttek. Sárosdon hamvazószerdán korommal kenték be a legények a kutat, hogy a vízért menő leányokat összekormozzák. 189