Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
ban Kiss Józsefné: „Újév napján tollas pogácsát szokás sütni. A háziasszony minden családtagjának választ pogácsát, és beletűz egy libatollat. Akié elég, még abban az évben meghal. Akié jobban megbarnul, az hal meg elsőnek a családban." (IKMNA. 84.18.) Vajtán 1961-ben Diószegi Vilmos adatközlője, a 76 éves Tauz Józsefné Szűcs Erzsébet így emlékezett a tollas pogácsára: „Szilveszterkor este csináltuk a tollas pogácsát. Annyi pogácsába tollat dugtunk, ahány családtag volt, akié megégett, az meghal a következő évben." (IKMNA. 65. 11.). Mezőkomáromban és Tácon is hasonló módon jósoltak a tollas pogácsából. Válón a lányok Szilveszter este ólmot öntöttek. Az ólomdarab árnyékát megnézték a falon, amilyen képet mutat, olyan lesz a szeretőjük, férjük. Válón a szerelmi jóslás másik módja almába harapással történt. Újévkor a lányok egy almával a kézben az utcára mentek. Beleharaptak az almába, s úgy tartották, hogy az első arra jövő legény lesz a vőlegényük. Az újévi haláljóslást Válón is tollas pogácsával gyakorolták. Tunkel Géza néprajzi pályamunkájának adatai szerint a tabajdi lányok az ólomöntéssel és a tollas pogácsával is a szerelmi jóslást űzték: „Szilveszter estéjén ólmot szokás önteni. Az eladósorban levő lányok kanálban ólmot olvasztanak fel, tál vízbe loccsantják, lesik, milyent formázik az ólom: ásót vagy kapaformát, baltát vagy szekercét, kalapácsot. - Ez mutatja meg, milyen foglalkozású lesz a jövendőbelije. Tollas pogácsát is szoktak sütni a nagylányok. Minden pogácsába cédulát tesznek, rajta egy-egy fiúnév. Figyelik, lesik a tepsiben melyik pogácsa tolla perzselődik meg először. Nézik benne a cédulát, melyik név van benne? Olyan nevű lesz a vőlegény, még az új esztendőben." (IKMNA. 76. 4.). A bicskei lányok is ólomöntéssel jövendölték meg leendő férjük mesterségét. Tordason az ólomöntés és a cédulás gombócfőzés mellett a szerelmi jóslásnak a fanyalábolással történő formája is élt, amit Mészáros Pálné 1951-ben így mutatott be: „Szilveszterkor szokás az is, hogy kiszaladnak a jányok a színbe, fölnyalábolnak egy csomó fát, behozzák és megszámolják: páros-e vagy páratlan. Ha páros, szerencséjük lesz, ha páratlan, akkor nem". (IKMNA. 51. 1.). Gyúrón 1951-ben a 65 éves Kontra Józsefné így emlékezett vissza az orjacsonttal történő szerelmi jóslásra: „Újévkor nem szabad kétlábú állatot enni, disznót, illetve orjahúst esznek leginkább. A csontot egyenként a küszöbre teszik, s a kutya mindet megszagolja, s azét viszi el először, aki férjhez megy abba a farsangba." (IKMNA. 51.1.). A szilveszteri vacsora és az újévi ebéd egyes ételei (lencseleves, disznóhús) a szerencse- és bőségvarázslást szolgálják. Szórványosan a régies böjtös ételek (mákosguba, mákostészta) is feltűnnek a szilveszteri vacsora fogásai között. Székesfehérvár-Felsővárosban újévi ebédre korhelylevest (káposztalevest) vagy édeskáposztát főztek, malacpecsenyét, apró pogácsát sütöttek. Újévkor azért ettek disznóhúst, mert a disznó „összetúrja a szerencsét". Tyúkot viszont éppen ezért nem vágtak az év első napján, mert az szétkaparja. Tácon szilveszteri vacsorára kocsonyát, pogácsát fogyasztottak. Újévi ebédre szárnyast soha nem készítettek, leginkább disznóhúst, rétest, fánkot sütöttek. Az újévi ebéd fogásait az is meghatározta, hogy újév húsos vagy tésztás napra esett-e. Ha húsosra, akkor disznóhús, ha tésztásra, akkor rétes, fánk került az asztalra. Ajómódú családoknál hús és tészta is. Seregélyesen Szilveszterkor orj ale vest, kocsonyát főztek, hurkát, kolbászt, pogácsát sütöttek. Esztendő fordulóra tilos volt „tikfélét" vágni, mert a tyúk „hátrarúgja a szerencsét", a disznó pedig „előtúrja". Kalácsot sem sütöttek: „Úgyis 164
