Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

viselt, amelyről számtalan hosszú színes szalag lógott le. Kezében'a négy sarkán összefogott fehér zsebkendőben diót vitt. Rendszerint az édesanyja kísérte. A Christkindl az ablak előtt csengetett és beszólt: Derf das Christkindl eini? A házba lépve a gazdasszonytól átvették a karácsonyfát és az ajándékokat. A szobába lépve a Christkindl a régi Christkindl-játékból fennmaradt éneket énekelte: Ich tritt herein ganz Abend spät... Az éneklés után a Christkindl a gyerekektől megkérdezte, hogy jók lesznek-e, tudnak-e imádkozni? A gyerekek letérdeltek és imádkoztak. Ekkor a Christkindl kiosztotta nekik az ajándékot. Zsebkendőjéből diót szórt a padlóra, amit a gyerekeknek össze kellett szedni, közben a Christkindl vesszővel a kezükre ütött, és figyelmeztette őket arra, hogy jók, engedelmesek legyenek, mert különben jövőre nem hoz nekik ajándékot. Végül a Christkindl a gazdasszonytól néhány fillért kapott. Karácsonyeste sok lány beöltözött Christkindlnek Pusztavámon. Egy házhoz több Christkindl is érkezett. Ilyenkor az elsőnek érkező Christkindl hozta be a karácsonyfát és az ajándékokat, a többi csak énekelt. Apusztavámi evangélikusoknál a nagyobb iskoláslányok közül kettő öltözött fel Christkindlnek. Öltözete ugyanolyan volt, mint a katolikus Christkindleké. Közülük az egyik kezében csengőt és vesszőkorbácsot, a másik csengőt és perselyt tartott. Fiú osztálytársaik kísérték őket. A kísérő fiúk közül az elsőnél az adományok számára kosár, a másodiknál egy vesszőköteg, amelyből egy szálat minden háznál ott hagytak, a harmadiknál egy erősebb vessző volt, amivel szükség esetén a házbeli rossz gyerekek között rendet tartott. A házba lépve megkérdezték, hogy a házbeliek szorgalmasan tanulnak-e, főznek-e, vágnak-e fát, járnak-e a bányába dolgozni. Az érdeklődés és az intés nem csak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is szólt. Ezután a ház valamennyi lakóját finoman megérintették a vesszővel. Majd behozták a konyhából az odakészített ajándékokat és kiosztották a családtagok között. Végül a Christkindl-járók a faluban közismert karácsonyi énekeket énekelve távoztak (Och dinkel, was klingelt...; Alle Jahre wieder kommt Christuskind...). Távozáskor a háziaktól a Christkindl perselyébe aprópénzt, ä kosaras fiú kosarába diót, almát kapott (Horak 1977,136-139). 7. István-nap, János-nap AXVIII. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, második napján Szent István vértanú, a harmadikon Szent János evangélista napját ünnepelték meg. AXVIII. század közepe óta csak István napja, karácsony második ünnepe (december 26.) maradt meg a nagyünnep részeként. István- és János napja (december 27.) jelentős névnapként századunkig megmaradt. Mindkét név szépszámú viselőit névnapi köszöntőkkel tisztelték meg. Ezeken a napokon az Istvánok, Jánosok szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat, felköszöntőiket. János napján történt a borszentelés is. Hogyan kapcsolódott a borszentelés Szent János evangélista napjához? A pogány germánok körében a téli napforduló időpontjában bemutatott áldozatokat követő borivás szokása annyira népszerű volt, hogy azt a térítő keresztény egyház sem tudta kiirtani. Ez esetben is az átformáláshoz folyamodott: arra ösztönözte új híveit, hogy ne a pogány istenek, hanem a szentek emlékezetére igyanak. Az ösztönzés hatására a németeknél igen népszerűvé vált a téli napforduló időpontjának közelébe eső Stephans-, de főként a Johannisminne azaz a Szent István és Szent János 151