Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Mind (énekelve) „Dicsőség mennyben az istennek! Dicsőség mennyben az istennek!" Az angyali seregek Vígan így énekelnek, Dicsőség, dicsőség, istennek! Békesség, békesség földön az embernek! Békesség, békesség földön az embernek! Kit az igaz szeretet A kis Jézushoz vezet! Békesség, békesség az embernek! (Mária a bölcsőben fekvő Jézuskát a házban körülhordja, kit a család minden tagja megcsókol s titkon a kis bölcsőbe mindegyik néhány krajczárt csúsztat s azzal eltávoznak.) A közölt székesfehérvári bölcsőcskével kapcsolatban Arany László és Gyulai Pál jegyzetében olvashatjuk: „Ebben feltűnő Máriának és Józsefnek szereplése, mely e gyűjteményben még csak egyszer, a 15. számú (csikszéki) mysteriumban fordul elő. Itt némán szerepelnek. Különben is az egész mysteriumban a legcsekélyebb drámai elevenség sincs s nem egyéb mint magán- és karénekek összefűzése." (Arany-Gyulai 1872,47-49,535.) A székesfehérvári bölcsőcskében szereplő lányok fehér ruhába öltöztek, néha szárnyat is készítettek maguknak. A pásztorok kifordított bekecset, báránybőrt terítettek magukra, kifordított kucsmát nyomtak a fejükbe, kezükben görcsös botot tartottak. Szűz Mária fejét és vállát fehér nagykendő takarta, kezében kis bölcsőt vitt, játék babával. A Szent Józsefet alakító fiú kenderkócból szakállt, bajuszt ragasztott. Az egyik angyalnál kis csengő volt, amivel az énekek ütemére illetve az énekek végén csengetett. A csoporttal általában együtt ment egy idősebb kísérő, kezében lámpával, aki egyrészt vigyázott, hogy a kicsiket ne bántsák, másrészt az adományokat gyűjtötte össze. A csoport Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszönt el. Székesfehérváron a bölcsőcskét éneklő csoportot betlehemeseknek, a szokást betlehemezésnek nevezik. Felső városban a karácsony előtti héten több betlehemes csoport is járt egy időben, de egymás útját lehetőleg nem keresztezték. Ki ide, ki oda szólt be. A székesfehérvári betlehemező gyerekek lelkesedéséről Volly István megfigyelését idézhetem: „A köszöntők az este sötétjében mennek házról-házra, messzi utcákba. A köszöntésért pénz jár. A pénzt távozáskor a perselybe kéri a kísérő. Ebből részt kap ő és a nagyobb szereplők. Szűz Mária megszemélyesítője ritkán kap a pénzből; neki cukorral, kiflivel kedveskednek a házaknál, fagyban és sötétben - gyakran el is esve - fáradhatatlanul viszi a kis Jézus bölcsőjét." (1945, II, 81)Tudtam, hogy a bölcsőcskén kívül dunántúli típusú pásztorjátékkal is betlehemeztek Székesfehérváron még a II. világháborút követő években is. Kiderítettem, hogy a játékban három pásztor, egy-két angyal és az öreg pásztor (a vén Dadó vagy Dodó) vett részt, de nem volt egyetlen pásztorjáték szövegünk sem. Mindig csak a székesfehérvári bölcsőcskét ajánlhattuk az érdeklődőknek. Ezt mutatták be a József Attila Gimnázium diákjai 1980-ban, karácsony előtti 119