Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
tésztából állt. Az éjféli miséig az egész család fenn volt, kártyáztak, dióval játszottak. A komák kölcsönös látogatásának időpontja volt ez, akiket főtt kolbásszal, tormával, diós-, mákos kaláccsal, linzerrel, kvircedlivel kínáltak meg (Tafferner-Schell 1978, 138). A szári németek is szigorú böjtöt tartottak Ádám-Éva napján. Délig semmit nem ettek, s ebédjük is zsír és hús nélkül készült bablevesből állt. Vacsorára keményre főtt tojást fogyasztottak krumplisalátával. A bakonysárkányi németek karácsony estéjén kenyeret tettek az asztalra, hogy a szállást kereső Máriának és Józsefnek legyen élelme. A szent család szamara részére zabot és szénát raktak az asztal alá. December 24-én a bakonycsernyei evangélikus szlovák családok is éjfélig böjtöltek, böjtös ételeket fogyasztottak. A karácsonyi asztalt karácsonyi abrosszal terítették meg. Az asztal alá egy szakajtókosárba kenyeret, kukoricát, búzát, vöröses fokhagymát raktak, ezt Szilveszterig itt tartották, és abból etették az állatokat, főként a tyúkokat. Szénát és szalmát is tettek az asztal alá „Jézus szamarának". Egyes házaknál, a következő évi jó termés reményében, egy egész kenyeret és nagy halom búzát is tettek az asztalra. A karácsonyi abrosz vízkereszt napjáig az asztalon maradt. Szükség szerint a nyavalytörős gyereket takarták le vele, a beteg állatra is rátették. A karácsonyi vacsora ételeit előre odakészítették az asztalra, mert a gazdaasszony a vacsora végéig nem állhatott fel az asztaltól, hogy tyúkjai jó tojók, jó ülők legyenek. A vacsora első fogása a mézzel kent ostya (oplatki) volt. Az ostyát, az evangélikus egyháztól kölcsönzött Krisztus-fejes ostyasütő segítségével, otthon sütötték, liszt, cukor és víz keverékéből. Céklalével rózsaszínre festették az ostyát. Az ostya után leggyakrabban az aszalékleves (misanyica) és a zsírtalan mákos guba (pupáki) vagy a lencseleves és a mákos tészta következett. Karácsonyestére a katolikus családok is ugyanezt főzték, az éjféli mise után kocsonyát fogyasztottak. A karácsonyi abroszon maradt morzsát egy kis zacskóba gyűjtötték össze, majd a gyümölcsfák tövéhez ásták be, hogy jól teremjenek. A karácsonyi morzsa elásása a fiatalok feladata volt, amit még napfelkelte előtt kellett elvégezniük. Hagyományőrző családoknál a gazda vacsora után szájában egy darab kaláccsal az istállóba ment, és azt odaadta a jószágjainak, hogy azok a következő évben is étkesek legyenek. Egyes gazdák fokhagymával kört rajzoltak az istállóajtóra, közepébe keresztet vontak, majd a maradék fokhagymát sóval, paprikával tetézve, kenyérbélbe gyúrták és a teheneknek adták. Úgy hitték, hogy ez megóvja a vemhes teheneket a boszorkányok rontásaitól (Kardos 1976, 29-30). Székesfehérvár-Felsővárosban a karácsonyi szemetet elégették. Sárbogárdon a karácsony és újév között a szobában befelé söpört szemetet nem volt szabad kivinni, mivel azt tartották, hogy a befelé söpört szeméttel együtt benn marad a szerencse is. Újév reggelén az egész heti szemetet egyszerre kellett kivinni, és a kertben a gyümölcsfák alá szórni, hogy féreg nélküli, jó termés legyen. Vajtán Fodor Pálné Kovács Mária a karácsonyi szemétről így beszélt Diószegi Vilmosnak: „Karácsonykor nem szabad vót kivinni a szemetet, csak összesöpörték egy kupacba, aztán mikor elment a karácsony, eldobták a ganyéra." 3. Karácsonyi hiedelmek, varázsló eljárások A karácsonyi hiedelmek, varázsló eljárások részben kereszténység előtti elképzelésekből, a téli napforduló és az egykori évkezdet mágikus eljárásaiból, részben a 106
