Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

almával, arany- vagy ezüstfestékkel festett dióval, szőlővel díszítették századunk elején a karácsonyfát. A szülők játékokat készítettek karácsonyi ajándékba a gyerekeknek. A lányoknak babát varrtak: a felsőtestét vászonból összevarrták, fűrészporral töltötték meg. Az arca fehér vászonból volt, amire a szemét, orrát, száját rajzolták. A babának három lába volt fából. Szép ruhát varrtak rá, amibe felöltöztet­ték. A fiúk huszárt, kukoricaszárból készült állatokat, bodzából faragott dugóspuskát, sípot kaptak. Vértesbogláron a karácsonyfa az első világháború előtt főként csak borókafenyő vagy gyalogfenyő volt. A két világháború közötti időszakban elvétve már lucfenyő is előfordult. Pusztavámon is a szegényebb családoknál megtörtént, hogy borókafenyőt díszítettek fel szaloncukorral, almával, sztaniolpapírba csomagolt dióval. Száron a karácsonyfát dióval, pattogatott kukoricával, aszalt gyümölccsel és szőlővel díszítették. A szegényebb családoknál előfordult, hogy fenyő helyett kökény­bokor (Schlechestau) volt a karácsonyfájuk. A vajtai Zichy-kastélyban minden esztendőben 4 méteres karácsonyfát állítottak. Gróf Zichy Aladár földbirtokos az uradalom valamennyi dolgozójának karácsonyi ajándékot adott. A férfiak pénzt, a kastélyban dolgozó belső cselédség nőtagjai ruhaanyagot kaptak. Karácsonyeste a grófi család tagjai terítették meg vacsorához az ünnepi asztalt, ahol a belső cselédek foglaltak helyet, akiket most munkaadóik szolgáltak ki. Pátkán báró Ivánka László uradalmában minden cselédcsalád vala­mennyi gyermeke karácsonyi ajándékba kapott egy kis csomagot, amiben szaloncu­kor és csokoládé volt. Mi lehetett a téli májusfák, később a karácsonyfák felállításának és a karácsonyi ajándékozásnak eredeti célja, szerepe, lélektani háttere? Azoknak a fáknak, gallyak­nak, amelyek még télen is zöldellnek, ezáltal dacolnak a növényvilág szempontjából halottnak vélt időszak pusztító hidegével, különös életerőt tulajdonít az európai néphit. Az embereknek a téli népforduló idején a maguk hasznára kell fordítani ezeknek a fáknak az életerejét. Ha ezeket a gallyakat, fákat felakasztják vagy felállítják a házban, ezek erős életereje a környezetre, a ház lakóira átáramlik, bőséget, áldást eredményez, minden bajt elhárít (Fehrle 1955, 39). A karácsonyi ajándékozás lélektani háttere az ünnep évkezdet jellegével magya­rázható. Általános emberi hit szerint minden kezdésnek előremutató jelentősége van. A jó kezdet jó előjel, ezért akikkel együtt élünk vagy hozzánk közel állnak, azok számára az évkezdés idején gondoskodni igyekszünk, jelképesen az ajándékokkal is, hogy az új évben semmijük ne hiányozzon. Ajavaknak a kezdéskor való megnövelése az egész évi gyarapodást vonja maga után (Fehrle 1955, 36). Az európai népeknek az örökzöldek különös életerejében és a kezdeti bőség jó előjel voltában valq hitét mindennél szebben fejezi ki Sebastian Brant straßburgi német író 1494-ben Baselben megjelent Das Narrenschiff (Bolondok hajója) című könyvében (1979,183-184): Und wer nit etwas Neues hätt und um das neu Jahr singen geht und grün Tannreis steckt in sein Haus, der meint, er lebt das Jahr nit aus... Desgleichen zu dem neuen Jahr: wem man nit etwas schenken tut, der meint, das Jahr werd nit gut... 101

Next

/
Thumbnails
Contents