Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)
A JUHAIT KERESŐ PÁSZTOR TÁNCA I. Dramatikus néptáncainkra az utóbbi évek kutatásai már többször felhívták a figyelmet. A szórványosan összegyűjtött adatok mellett bizonyos típusokról, történeti problémakörükről néhány regionális és tematikus tanulmány meg is jelent (1). E témakörrel foglalkozó tanulmányok érintették többek között azt a pásztoréletet idéző táncjátékot, amelyet a néptánckutatás az „Oláh leány tánca" műfaji meghatározással tart számon (2). A következőkben e problémakörrel kapcsolatos eddigi kutatások eredményeit, probléma felvetéseit vázoljuk. Az elveszett juhait kereső és sirató pásztor történetéhez kapcsolódó zenés-elbeszélő, pantomimikus-táncos játék ismeretéhez, elterjedési képéhez járulunk hozzá néhány újabb adattal, és főleg táncos mozzanataira hívjuk fel a figyelmet (3). A juhait sirató pásztor története a köztudatban az újabb kutatásokig elsősorban mint zenei emlék él. BARTÓK BÉLA román gyűjtéseiből ismerjük mint hangszeres programzenét. A román népzenét összefoglaló nagy gyűjteményes munkájában több mint félszáz változatát találjuk az ilyen témájú dallamoknak: „A pásztor hórája, amikor juhait elvesztette". „A pásztor hórája, amikor elveszett juhait megtalálta." „A pásztor siratja elveszett juhait." „A pásztor örül megtalált juhainak", stb. (4). BARTÓK leglényegesebb megállapításait e dallamtípusokkal kapcsolatosan a következőkben foglalhatjuk össze: Ezek a feltehetően pásztori eredetű kétrészes dallamok egész Románia területén ismertek. Az első része egy lassú dallam, amely a pásztor fájdalmát fejezi ki és ezt követi egy gyorsabb táncdallam, amely az örömöt ábrázolja. A részek rendszerint többször ismétlődnek az előadók, illetve a hallgatóság kedve szerint. A lassú és a gyors rész váltakozása a magyar és a román népzenében gyakori szerkesztési mód. Ezzel kapcsolatosan felhívja a figyelmet a magyar dudások játékára, akik egy lassú táncdallamhoz kapcsolódó részt, a gyors, ún. „apraját" játsszák. Megemlíti még a magyar cigánybandák „lassú" és „friss" játékmódját. A programzene lassú része a legtöbb vidéken, különösen Erdélyben a „hóra lunga" („Cäntec lung") egy változata, míg más vidékeken pl. Biharban vagy Hunyadban egy eredetileg szöveggel énekelt hangszeres parlandó dallam. A gyors rész leggyakrabban egy-egy vidékre jellemző táncdallam. Mind ez ideig nincs értesülése arról, hogy hasonló programzenét más népek ismernének. Egy-két magyar változatról tudomása van Kelet-Erdélyből, de ezek előfordulását román hatásnak tulajdonítja (5). Az újabb román kutatások a kétrészes (bitematikus) típusok mellett vokális (monotematikus) változatokra is felhívják a figyelmet. Megemlítenek még egy újabban kialakult, „balladás" funkcióba kerülő, epizódokkal bővített „cigány-muzsikus" típust, amelynek dramatikus változataira is utalnak. A tanulmányok a tánc szerepére nem térnek ki. GOTTFRIED HABENICHT a juhait elvesztett pásztorról szóló mesét egy hiedelem-komplexushoz kapcsolja (6). Az utóbbi időben végzett kutatások az ilyen témájú dallamok magyarországi elterjedését is bizonyítják. A magyar változatok elsősorban lakodalmi mulattató, dramatikus táncos vonásaira hívják fel a figyelmünket. GÖNYEY SÁNDOR már az 1930-as évek elején filmre vette a kunszentmiklósi dramatikus változat, az ún. „oláh leány táncát" (7). Részletes leírásunk van egy biharkeresztesi lakodalmi táncos játékról, amelyben egy juhásznak öltözött legény keresi a násznép között elveszett birkáit s egy dramaturgiai váz szerint énekel, táncol, szöveget (rig-67 <-01áh leány tánca. Perkáta, 1969. Paraszt Badi József és cigányzenekara. (
