Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)
must) mond, a násznaggyal polemizál. Az elveszett juhokat - egy-egy leányt, asszonyt és férfit - a násznépből válogatja ki és azok csárdás lépésben követik a Juhászt", majd egy közös tánccal (csárdás) zárul le a játék (8). A tánckutatás intenzívebb megindulásával előkerült Hajdú-Biharból, e dallamtípusok néhány újabb töredéke (9). Aszabolcs-szatmári Penészleken pedig „kondástánc" néven emlegették a pantomimikus mozzanatokkal átszőtt táncot (10). Az újabb kutatások Dunántúlon is felderítették négy változatát. Ezek közül három Kelet-Dunántúlról származik a következő falvakból: Madocsa (Tolna m.), Sárkeresztúr és Perkáta (Fejér m.) (11). Nyugat-Dunántúlról pedig egy Vas megyei (Ólad) dallamváltozat gyűjtéséről számolhatunk be (12). Mindhárom Kelet-dunántúli változatban a pásztor helyett az „oláh leány" szerepel a szöveges elbeszélésekben. Ezzel kapcsolódnak a területileg viszonylag közeli Kunszentmiklóson ismert játékhoz. E zenei műfajról tudjuk, hogy már a XVI. században is közismert lehetett Magyarországon. BALASSA BÁLINT Júlia ciklusának egy versét („Ezt akkor szerzetté, hogy az ő felesége idegensége miatt az régi szeretőjén kezdett szívében megindulni") ennek a dallamváltozatára írta. „Arra az oláh nótára, az mint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány" -jelöli meg a dallamot Balassa (13). Hogy mennyire ismerhették a dallamtípust e korszakban, arra egy XVII. századi tudósítás is felhívja a figyelmünket. II. Rákóczi György 1659. szeptember 29-i marosvásárhelyi ünnepélyes bevonulásával kapcsolatosan jegyzi fel ANDREAS FRANK szász követ és országgyűlési jegyzőkönyvíró latin nyelvű, de magyar mondatokkal tűzdelt írásában: „Meg kell mégis jegyeznünk, hogy a vajdasági katonák muzsikusa - közönségesen töröksípos - a menetben azt az oláh nótát ismétli folytonosan, amelyet magyarul így mondanak: az oláh fáta nótája, mikor kaprait az havasson elvesztette volna, és magát siratván, bujdosván keresné s siratná elveszett caprait." (14). Aromán változatokban „cioban" (juhász és a „pacurar"), (pásztorjuhász) a történet szereplője. A pásztorlányt vagy öregasszonyt említő típusát csak a Bánátból ismerjük (15). A moldvai magyaroknál is él egy variánsa, amelyben a „bába" veszítette el a kecskéit (16). A táncpantomim vázlatos meséje a következő: A pásztor (az „oláh leány") elveszítette a kecskéit, juhait (disznóit), ezért keservesen sír és a keresésükre indul. Hegyet-völgyet bejár utánuk, messzi vidékekre jut. Egyszer csak mintha megpillantaná őket, s megörül. De csalódik, mert csak tuskó, szikla, felhő, bokor az, amit lát és erre újra zokogni kezd. Végre megtalálja őket és örömében táncra perdül. A keresés közben gátló akadályok motívumai többször megismétlődhetnek. A változatok egy részében az egyes epizódok során is gyakran szerepe van a táncnak. A játék tánca rendszerint a vidék egyik egyébként is jellegzetes néptánctípusa. Kunszentmiklóson pl. a nyáj megtalálásának az örömére egy hátravágós motívumot táncolt az „oláh leányt" megszemélyesítő férfi. A biharkeresztesi változat tánckerete, szerkezeti felépítése több vonásában a környéken hajdan jól ismert ún. „tréfás verbuválás" szokására emlékeztet (17). A gyűjtő következőképpen jellemzi a Juhász" táncát. „Elég nehéz tánc. Van benne valami a hátrakettősből, a kishegyezőből." E megjegyzés az elevenen élő tiszántúli verbunkok és csárdások mozdulatkincsét juttatja eszünkbe. A motívumelnevezések egyébként a régi táncmesterek tudálékos mozdulatmegjelöléseit idézik fel (18). A tánc dallama is egy újabb típusú népdal (\9)-Apenészleki (Szabolcs-Szatmár m.) „kondástánc" típusát az egyik adatközlő szemléletes elbeszélése alapján világosan körvonalazhatjuk. A táncot egy lakodalomban látta: „Mikor a cigány ráhúzta", egy pásztor nővel kezdett táncolni, keresztül vetette annak derekán a botját. Majd amikor a „nóta hozta", eleresztette, mert elment, elszökött a nyája. Szólóban folytatta a táncot. Forgolódott, megjátszotta a nyáj keresését, ráborult tánc közben a botjára, majd a földre és úgy siratta elveszett kondáját. 68
