Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

A SEPRUTANC* Ügyességi táncunk e típusáról viszonylag már nagyobb áttekintésünk van, bár összegyűjtött változatainak nagyobb része szintén a Dunántúlról származik. A Duna-Tisza közéről, a Felvidékről és a Felső-Tisza vidékéről szintén gazdag anyagot ismerünk (45). A tánc eszközeként a seprűn kívül a bot, sapka, kendő használatos. Az egyik kapcsolódó eszköz alapján sapkatáncnak is nevezik. Ugyancsak gyakori az ország nyugati területein a szövőszék analógiáján alapuló takácstánc elnevezés. Azt tartják ugyanis e táncról, hogy a láb alatt átkapkodott eszköz a szövőszéken ide-oda ugráló vetélő mozgását utánozza (46). Szabolcs-Szatmár megyében a nyíregyházi bokortanyák vidékén kondástáncnaknevezik az olyan táncot, amelyben az uralkodó motívum az eszköz láb alatti átkapkodása, még akkor is, ha a használt eszköz ténylegesen seprű. Tehát a népi tudat is a pásztortáncok jellegzetes mozgásával veti össze a seprűtánc motívumait. Utaltunk már arra is, hogy ügyességi táncaink mozgáskincse sok vonásában azonos régi stílusrétegeink motívumkincsével. Arábaközi „dus" mozgáskincse kapcsolódik a seprűtánc egyéb mozdulataihoz. E vidéken gyakori az, hogy ügyességi táncaink jelölésére használják a „seprűvel, üveggel dusolni" kifejezést (47). A népi terminológia sokszor a dallam szövegéből is származhat. Fejér megyében egy kendővel járt változatát ismerjük, amely dallamának szövegsorai végén elhangzó „sudridom" szövegrész alapján kapta elnevezését (48). A seprűtánctípus legjellemzőbb motívumai a következők: 1. A táncos az eszközt lábai alatt elölről vagy hátulról irányítva átdugja egyik kezéből a másikba (49). Ritmusa: I | Megjegyezzük, hogy az eszköz negyed-érték alatti azonnali árvetése is gyakori (50). 2. A másik változatban a táncos az eszköz végét földre támasztja, hol jobb, hol bal lábát átveti rajta, miközben az eszközt az egyik kezéből a másikba teszi (51). Ritmusa:| | ; I ||П I 3. A földre támasztott végű eszköz felett ugrik a táncos, miközben hátul az egyik kezéből átadja a másikba az eszköz végét (52). Ritmusa: П I Az eszközzel végzett egyéb mozdulatok is szerepelnek, mint a táncjárulékos elemei. Ilyenek például a seprű lengetése, ütögetése, a sapka rázása, a seprűzés mozdulatai, a botoló táncokra emlékeztető forgató mozdulatok stb. Ismeretesek azok a változatai is, amelyekben a táncos a lába közé véve a seprűt, rendszerint obszcén mozdulatokat végez vele (53). A motívumkincs minősége és szerkezeti felépítésének a fejlettsége alapján a seprűtáncok típusainak több csoportját különböztetjük meg. Szembetűnően jelentkeznek mindenekelőtt azok a kötetlen szerkezetű formák, amelyek a régi stílusréteget képviselő ugrós változatok mozgásanyagával szerves kapcsolatot mutatnak. Ezekben a felsorolt mozdulatok mellett a kanásztáncrajellemző motívumokat is járják, például többek között a földre fektetett eszköz felett is táncolnak. A másik típusában a bemutatott eszközös mozzanatok mellett az új stílusú táncrétegünk mozgáskincse (verbunk, csárdás) összefonódik a régi stílus motívumaival. Ezek a seprűtáncformák elsősorban Észak- és Északkelet-Magyarországról ismeretesek, bár az előző típus ezeken a területeken is általános (54). A régi táncrétegekhez kapcsolódó típusokban megfigyelhetjük a kötött szerkezeti felépítés jelentkezését. Az eszköz adta mozdulatok és a mutatványos funkció megteremtik a kötött táncszerkezet kialakulásának a lehetőségét. Ilyen változatokat elsősorban a Duna-Tisza közé* Lásd a 9-11. sz. táncokat. 54