Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

KANÁSZTÁNC ÉS SEPRÜTÁNC -MUTATVÁNYOS TÁNCAINK KÉT TÍPUSA* A magyar táncfolklór jelentős csoportját alkotják az eszközös, mutatványos funkciójú, ún. ügyességi táncokiX). Az eddigi kutatások alapján a legtöbb változatát néptáncaink régi stílusú fegyvertánc emlékeket őrző típuscsaládjába soroljuk. Afegyvertánc-szerű típusok formai és tartalmi sajátosságait figyelembe véve több altípusát különböztethetjük meg (2). Ezek meghatározását főleg a táncokat döntően formáló eszközhasználat és eszközkezelési módok vizsgálatával végezhetjük el. Ismertetjük a leglényegesebb eszközös táncváltozatainkat, amelyeknek formai sajátosságai szorosan összefonódnak ügyességi táncainkkal. Mindenekelőtt azokat a virtuóz eszközkezelésseljárt, párbajszerű, kettes vagy csoportos férfitáncainkat említjük, amelyekben az eszköz fegyverszerű használata, az eszköz forgatásával egybekötött stilizált vívómozdulatok a jellemzőek. Ezek az ún. botoló táncok. Mai elterjedési területük Északkelet Magyarország vidékeire korlátozódik. A botolók férfiszóló és nővel táncolt páros változatainak jellegét szintén a vívómozdulatok, de főleg a mutatványos, jelképes eszközkezelés határozzák meg (3). A tánccsalád egy másik csoportját képviselik az országosan elterjedt, a botolókkal számos mozzanatukban rokonságot mutató pásztortáncaink amelyekre elsősorban az eszköz - rendszerint bot vagy balta - virtuóz forgatása, játékos kezelése a jellemző. Ha figyelembe vesszük a történeti adatokat (4), és összevetjük a recens táncanyaggal (5), megállapíthatjuk, hogy a leggazdagabb változatai a közelmúltban a Dunántúlon élhettek. Az utóbbiak népi elnevezése: kanásztánc, kondástánc, vagy juhásztánc. (6) A most bemutatásra kerülő, a mutatványos ügyességi táncok kategóriájába tartozó változatok közhasználatú elnevezései, amelyek egyúttal műfaji jellegükre is utalnak: kanásztánc, seprűtánc (7). A fenti tánctípusoktól lényegesen elkülönülő sajátossága az, hogy a sokrétű eszközkezelés háttérbe szorul, csak egyes mozzanatai emlékeztetnek azokra. A mozdulatkincse viszont az említett, az eszközt virtuózán alkalmazó, összetettebb táncemlékeknek is gyakori alkotórésze. Főleg a juhásztánc vagy kanásztánc-kondástánc néven ismertetett pásztortáncváltozatokban találhatók meg az ügyességi táncainkrajellemző eszközös mozzanatok. Az eszköz adta lehetőségek meghatározták az ilyen jellegű táncrészek kialakulását, de feltehető - miként hasonló európai táncemlékek is utalnak erre -, hogy a műfaj önálló változatai már korábban is éltek. * Az azonos funkciójú mutatványos, illetve ügyességi táncainkból a formai jegyek alapján két élesen elkülöníthető típust ismertetünk. Mellőzzük tehát az olyan, egészen eltérő formai sajátosságokkal rendelkező táncokat, mint például a kisszéktánc, a cséphadarótánc, a mozsártánc, stb. • 49