Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

A halászokat az eszközhasználat szerint kisszerszámosokra és a nagyhálóval dolgozókra oszthatjuk fel. A kisszerszámos halásznak egyik legfontosabb eszköze a varsa, vagy ahogy itt nevezik, a „verse". Ennek legrégibb típusa a Velencei-tavon a „kosár-verse". Hálókötélből van kötve, 2 karika fogja össze és az oldalát 4 vessző merevíti. Van egy tölcsérszerű bemélyedő vörcsöke, amelyet két madzag feszít befelé és karója, mely a szája felől van letűzve. Ez egyik legősibb szerszáma a tó halászainak. Kis vízen nádkapukban és csapásokban tűzik le. Ma már inkább csak az idősebbek használják, főleg csuka íváskor. A szárnyas varsát, amelynek a hal térítésére vezetője van, egész évben használják. A 20-as évek közepén dunai halászok terjesztették el az 5 karikás formát, 1945 óta a velenceiek a 4 karikásat is használják. Egy-egy halász 40-50 darabot is használ. Mérete és termelékenysége miatt ma már sokkal kedveltebb mint az előző. Este teszik le a halászok a varsát és reggel „felnézik". Télen a halászok a varsa jég alatti elhelyezésére megfelelő nagyságú léket vágnak. A vesszőből font csíkvarsát az utóbbi időben már csak Pákozdon használták. Az állító halászatot a cérnahálók különböző fajtáival végzik. Ezeknek a működési elve az, hogy a kifeszített hálóknak nekiúszik a hal és miközben az akadályt igyekszik eltolni, kopoltyúinál és szárnyainál fogva fennakad. Ilyen a pótás cérnaháló, amelyet a múlt század végefelé honosítanak meg a Velencei-tó környékén. Ez a háló 20-40 méter hosszú és gyékény gyökér poták tartják a víz színén. Kövekkel súlyozzák s a végét karóhoz kötik. Változatával, a tükrös cérnahálóval, a pákozdi halászok a szakadtakat (úszóláp) kerítik be és az alatta tanyázó halakat (harcsákat) dobogással a hálónak zavarják. 1949-ben dunai halászok alakították ki. 1943-ban honosította meg egy Drávaszög-beli halász a karikás cérnahálót, amelyet nem súlyoznak le, hanem felfüggesztenek. Ismerik az emelőhálók közül a „keszi" hálót, amely a sporthorgászat hatására alakult ki a Velencei-tavon. A horgok közül a csukahorgot használják ősszel kis hallal csalizva, továbbá a lógózsinórt, amelyet ragadozó halak fogására a helybeliek alakítottak ki. A szigony az egyik ősi halászeszköz volt, amelyet főleg a halivadék rakásakor használtak, de a halak megsebzése miatt 1910-ben betiltották. A szigony betiltása után nem volt a halászoknak olyan szerszámuk, amivel a nádasokban, csapásokban dolgozhattak volna. 1912-ben 3 sukorói halász a nyeles borító alapján, amit csak a tó mentén használtak, újabb szerszámokat készített, a nyélnélküli kisborítót. A nyelet elhagyták, átmérőjét kisebbre fogták. 1912-ben tél elején ugyancsak a sukorói halászok zsákot erősítettek a kisborító egyik oldalára. Ekkor alakult Haltartó kosár, Pákozd, (IKM Ltsz.: 13.133.1.) 24 к