Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. – Fejér megye néprajza 2. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 26. (1983)

ki a Velencei-tó speciális halfogó eszköze, a zsákos tapogató. A zsák felerősítésére azért volt szükség, mert a szerszámot a szakadtak (uszóláp) alatt tanyázó halakra, tehát mély vízben is használták s itt nem lehet a halat kézzel kivenni, a tapogatót ki kell emelni a hallal együtt. Ezt úgy érhették el, ha a hal valamilyen módon beleakadt a szerszámba. A velencei-tavon ma a zsákos tapogató 3 típusa használatos: velencén a fogantyú nélküli, Pákozdon a vasrámás és Sukorón a fogantyús „gamós tapogató". A zsákos tapogatót, amelyet eredetileg „burító"-nak neveztek Sukorón, Gárdonyban „tapogató"-nak, Pákozdon „burogató"-nak, „nyomogató"nak és „tapogató"-nak és Velencén „dudá"-nak nevezik. A kisszerszámosoknak a Szövetkezet osztja ki a tanyákat „varsahelyeket" mindig a megfelelő parti részen, ahol a halászok laknak. Ez elsősorban a februári csukafürdés idejére áll, máskülönben szabadon változtatják a helyüket. A halász eszközanyagához tartozik még a merítőháló és az egy-, vagy kétfiókos ladik, amit „hajó"-nak neveznek, az „evedzővel" és csáklyával. A nagyhálóval csoportosan „bandákban" dolgoznak. A nagyhálót a múlt században még több halász közösen készítette saját termelésű kenderből melyet az asszonyok fontak meg. A háló 100-120 méter hosszú volt, 6 ember kezelte, a nádhoz kötött hajóból kézzel húzták. A bérlő gyári fonalból asszonyokkal bérbe köttette, vagy gyárban készen vásárolta a hálót, amely a segédszerszámokkal együtt az ő tulajdonát képezte és a halászok bért fizettek a használatért. A bérlő a háló hosszát 400 méterre növelte, amely annak kezelését megnehezítette. Egy Fertőtavi halásztól eltanulták a tekerőcsiga használatát, a vasmacskát is most kezdik használni, ez nyílt vízen is lehetővé tette a munkát. A nagyháló termelékenyebb, szükség van egy hetedik emberre „a bárkásra" aki munka közben partra viheti a halat. A nagyháló és segédeszközei a szövetkezet tulajdonát képezik. Nyáron éjszaka dolgoznak, mert a melegvíz rohasztja az anyagot. A nagyhálóval végzett munkát a „kormányos" igazgatja, ő a banda feje. A nagyhálóval történő kerítő halászat alkalmával a munkát egy úgynevezett nagyhajóval, csigáshajóval és a bárkás hajó segítségével végzik. Jelenleg két brigád dolgozik nagyhálóval. A nagyhálóval télen is halásznak jég alatt. Lékeket vágnak fejszével. Van egy beadójuk a háló számára és egy kiadó, ahonnan kiemelik. A hálót a húzókötél két végére erősített fenyőrúd „rohony" segítségével irányítják lékről-lékre rúdhajtóval. A hálókötél húzását „cibéknek" nevezett heveder segítségével végzik. A téli halászathoz legalább két napszámos segítséget is fogadnak. A hálókat az asszonyok kötik, főleg a téli időszakban. A hálókötés eszközei a hálókötő-tű és a „béce" vagy lapocka. A Velencei-tavi nádvágás és annak feldolgozása a lakosság keresetének tekintélyes részét alkotja. A tó nádvágási joga a birtokviszonyoktól függött az elmúlt időszakban. A földosztás után ez az állapot megszűnt és egy kis sukorói rész kivételével az egész nádas a Nádgazdasági N. V. tulajdonában van. Mindenki vághatja a nádat és a vállalat átveszi ugyanazért az árért. A nádvágás munkája akkor indul meg, ha már a tó vize erősen befagyott. Kétféle eszközzel dolgoznak. Egyik a nádtoló, másik a gyalázka. A nádtoló vasból és fából házilag készült szerszám. Agyalázka egyszerűbb és kisebb eszköz, nyélbe erősített elhasznált kasza hegye. Segédeszköze a nádvágásnak a jégpatkó, amelyet a tolókasza használatakor és a nád kihordásakor kötnek fel a lábbelire. A nád partra hordásánál használják a szánkót. Agyalázkával való nádvágásnál viselik egyesek a fából készült „nádvágó bocskort". Tolókaszával főleg akkor dolgoznak, ha a víz állása magasan a nád torzsa felett van. Alacsony vízállás esetén a nád torzsa nehezen vágható és ebben az esetben főleg gyalázkával „bicsakolnak". A nádat kévékbe kötik és a gyalogszánkó magas „rakoncái" közé fektetve viszik ki a parti lerakodó helyekre, ahol átvétel után kúpalakú depókba rakják. Amikor már nincs jég, a part mentén és csónakról is vágják a nádat. A nádvágásban elsősorban a tóparti lakosság vesz részt. 25