Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában találhatunk (EA. 309), és egy perkátai földműves, Kátai Király István kb. 1825—30-tól 1860-ig összeírt dalait tartalmazza. Népies műdalok, ponyvaízű balladás történetek mellett hazafias dalokat és korabeli költők népdalait, helyzetdalait ismerhetjük meg e daloskönyvből is. Ilyenek pl. Czuczor Gergely költeményeiből az „Alföldi legény" („Fúj süvölt a Mátra szele"), „Mi lennék" („Ha madár lehetnék"), „Farsangon, tánc között" („Ropog a hó a láb alatt") című és szövegkezdetű dalok. A későbbiekben is fel-feltűnt népköltészeti gyűjteményeinkben egy-egy Fejér megyéből származó népdalszöveg. Az egyik legjelentősebb itteni gyűjtő a múlt század második felében, a fiatalon elhunyt Székely Sándor volt, kinek életéről keveset tudunk, s anyagának csak egy része került közlésre. Gyűjtéseit a múlt század közepe utáni évtizedekben végezte Csákváron, de nagyobbrészt Forna-pusztán. Feltehetően, mint az Esterházybirtok alkalmazottja (nevelő? ) jutott Csákvárra. 1874-ben halt meg, miként erre a Vasárnapi Újság 1875. január 3-i számában egy nekrológ utal: „Székely Sándor a magyar népnyelv sajátosságainak buzgó gyűjtője, s a „Magyar Nyelvőr" egyik szorgalmas külön munkatársa, decz. 28-án Dergecsen, Zala megyében egy úri háznál nevelő volt." (Dergecs-puszta Dabronc mellett) E gyűjtésből, az Északkelet—Magyarországon végzett lejegyzéseivel együtt, Abafi Aigner Lajos közölt válogatást a Magyar Kincsesház sorozat két füzetében 1875-ben, Szerelmi Népdalok és Tréfás Népdalok címen. Gyűjteményének nagyobb része az Abafi hagyatékban és Abafi—Kálmány Lajos kéziratos népköltési gyűjteményében található. Régies dallamokra utaló szövegei rendkívül jó érzékű gyűjtőre utalnak. Szórványos közléseket találunk még a Magyar Nyelvőr-ben (pl. 1881., 1884.), a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1872-es első kötetében, Kiss Áron Magyar Gyermekjátékok (Bp. 1891.) című gyűjteményében. Az 1906-ban megjelent Magyar Népköltési Gyűjtemény VIII. kötetében, amelyet Sebestyén Gyula nagyobbrészt saját dunántúli gyűjtéséből állított össze, számos Fejér megyei község szerepel: Adony, Csákvár, Csernye, Csurgó, Moha, Pettend, Polgárdi, Sárkeresztúr, Seregélyes, Szent-ágota, Tabajd és Székesfehérvár is. Ebben tűnik fel a „gőgös feleség balladatípus egy változata, amelyet Thury Elek gyűjtött Fehérvárcsurgón. A népzenekutatás megindulásakor az akkor még nagyobbrészt pusztákból álló Baracson 55, Dunapentelén (Dunaújváros—Óváros) 13 dallamot jegyzett le, illetve vett fel fonográf hengerre Bartók Béla. 1922-ben pedig Kodály Zoltán indult el Északkelet-Dunántúlon, hogy teljesebbé tegye a magyar nyelvterület népzenei képét, így Pest, Komárom és Esztergom megyei gyűjtései mellett eljutott Fejér megye peremén Csabdira és Mányra is. Említsük még meg Balabán Imre 1913-ban végzett néhány katonadallejegyzését, amelyeket egy „Újvári nevű voltes, királyi 10. huszárezredben, fejérmegyei szül. szakaszvezető" énekelt. A továbbiakban, néhány szórványos szöveg- és dallamíejegyzésen kívül, az 1940-es évekig keveset tudunk gyűjtőmunkáról. Az 1926-os Ethnographie közli Pencz Ilona néhány, Csórról származó népdal és két ballada dallam nélküli lejegyzését. Az utóbbi kettő a „Vadász és lánya"(„Jó reggelt te szép leány") és a „Verekedés fog lenni" (Péjii Kálmán nótája) típusok. 1928-ban küldte a „Vasárnap" pályázatra Vass Mihály (sz. 1868) perkátai földműves, „kisgazdaköri tag" a már említett Kátai Király István-féle,múlt századi füzetet. Néhány általa ismert dal szövegét is leírja kísérő levelében, amely egyúttal rámutat arra, hogy a köztudatban, így falvainkban is mennyire élt a múlt századi gondolkodásmód a régi dalokkal kapcsolatosan, amelyet még kiszélesített a századfordulón már erősen virágzó „nóta" divat. 21