Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

A NÉPDALGYŰJTÉS TÖRTÉNETE FEJÉR MEGYÉBEN A 18. század végétől, a nemzeti öntudatra ébredés korszakában, megindult a hagyományos, a „népi" iránti érdeklődés. A magyar nyelv, zene, tánc, szokások mellett a figyelem főleg a népköltészeti alkotások, így elsősorban a népdal felé fordult. Mint ismeretes, ebben az időben nem különböztették meg a régit, a népit, a nemzetit. 1782-től kezdve, amikor a Magyar Hírmondóban (1782. jan. 18. szám) megjelent Ráth Mátyás és Révay Miklós hirdetménye, amely régi énekek gyűjtésére hívta fel a figyelmet, egymás után jelentek meg a folyóiratokban a felhívások a „nemzeti dalok" összeszedésére és ilyenek írására. Kölcsey a kor hangulatát és törekvéseit fejezte ki, mikor 1826-ban azt írta: „a való nemzeti poézis szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni". A magyar nyelvvel kapcsolatos alkotások összegyűjtését a Tudományos Akadémia 1832-ben összehívott alakuló gyűlése is tervbe vette. A népi alkotások gyűjtése ekkor elválaszthatatlanul összefüggött a magyar nemzeti önállóságra való törekvéssel, a társadalmi reformtörekvésekkel, a nemzeti nyelvért és irodalomért folyó harcokkal. A népdalgyűjtés Fejér megyében is a kor szellemének megfelelő első nagy társadalmi gyűjtő megmozdulásokhoz kapcsolódott. 1843-ban a Kisfaludy Társaság elhatározta, hogy „felszólítást" bocsájt ki „népköltészeti ereklyék" gyűjtésére, amelynek eredményeként jött létre Erdélyi János Népdalok és Mondák l—lll. (1846—1848) című munkája. Az egész ország területéről és a Tudományos Akadémia addigi gyűjtéseiből állította össze három kötetét. A magyar társadalom széles rétegét megmozgatta a felhívás. Erdélyi fel is sorolja azok nevét, akik dalokat küldtek, és kézirataikat ma is az Akadémia őrzi. Közöttük Fejér megyéből is szerepelnek gyűjtők. Székesfehérvárról származik egy füzet, amelyhez kapcsolódva az említett névsorban Erdélyi a következőket fűzi: „Székes—Fehérvárról Hodosi Karácsony József úrtól, legközelebb elhunyt testvére Karácsony Lázár hátrahagyott irományaiból egy 200 dból álló népdalgyűjtemény és külön két kötetben boldogult által gitárra tett zenéi." Ugyanis az Akadémia egy indítványt küldött a Kisfaludy Társasághoz, hogy a népdalok zenéjére is fordítson gondot és figyelmet a felhívásban. így, miként Erdélyi írja „nemcsak a dalok gyűjtése, hanem a melódiák gyűjtése is feladatává lőn." Tudjuk, hogy a beküldött dallamok nagyobb része elveszett. Kodály Zoltán írja a magyar népzenéről szóló első nagy összefoglalásában: „Erdélyi János is tudatában volt a dallam fontosságának, nem rajta múlt, hogy a hozzá beküldött közel ezer dallamból 12 jelenhetett meg. Az elvesztés sajnálatos tényéről jegyezte meg: „Erdélyi a Magyar Népdalok és Mondák előszavaiban felsorolja, ki mindenkitől kapott hangjegyes kéziratokat. E kéziratok hangjegyei eltűntek, eddig csak kettő került meg. Nyilvánvaló, hogy a korszellemnek megfelelően értelmezett népzenék voltak Hodosi hangjegyes feljegyzései is, de ismeretükkel mind a magyar zenetörténet, mint a népzenekutatás feltétlenül gazdagabb lenne. Egy másik beküldött gyűjteményről és szerzőjéről Erdélyi a következőképpen emlékezik meg: „Perkátáról takácsmester Molnár József úrtól több nyomtatott és írott füzet köztük némely saját dalai is. Míg Karácsony Lázár gyűjteményében több a népdal, ebben kevesebbet találunk, néhány tudálékosan átfogalmazott népdal mellett inkább paraszti versezeteket. Tehát szintén a kor gondolkozásmódját tükrözi a népköltészetről. Hogy mennyire élt ez a felfogás, bizonyítja egy másik, kézírással írt népdalfüzet, amelyet a 20