Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

NÉHÁNY SZÓ FEJÉR MEGYE NÉPRAJZÁRÓL Fejér megye néprajzi képe a török hódoltság után alakult ki. Az elpusztult és megritkult magyar lakosság (a fejedelmi törzs leszármazottai, a magyarságba beolvadt kunok és besenyők) helyére, illetve föltöltésére az ország különböző részéről — így elsősorban Dél-, Nyugat- és Észak-Dunántúlról, valamint a Felvidékről (Somogy, Tolna, Zala, Vas, Komárom, Esztergom stb. megyék) — telepesek érkeztek. Már a török uralom ideje alatt is, de különösen a 17. század végétől, főleg a megye déli részén, a Duna mellett megkezdődött a délszlávok (szerbek, horvátok), az ún. rácok letelepülése, de máshová, így pl. Székesfehérvárra (Rácváros) is jelentős csoportjuk érkezett. Ezek beolvadása a magyarságba a későbbiek során fokozatosan zajlott le. A 18. században történtek nagyobbrészt az elpusztult falvakba a német telepítések, amelyeknek során a megye eddigi néprajzi képe, főleg a középhegységek (Vértes, Bakony, Budai-hegység nyúlványai) vidékén változott meg. Voltak vegyes lakosságú falvak is, ahol egy-egy falurész vagy utca települt be német vagy egyéb lakossággal (pl. Csákvár, Lovasberény, Adony). Mányon pl. a többséget képviselő református magyar törzslakosság mellett, a katolikus templom mögötti részen éltek németek. (Régi nevén ,,Mánykár"). Adonyban négyféle lakosság élt: magyar, német, délszláv, szlovák. A megyébe érkezett szlovák népesség Bakonycsernye kivételével szinte teljesen felszívódott a magyar lakosságba. Fejér megye két nagy tájra oszlik. Az egyik a Mezőföld, amelyet északról a Bakony, Vértes, és a Budai-hegység, nyugatról a Sió—Kapos-csatorna, keletről pedig a Duna határol. E nagy, háromszög alakú terület nagyobb része Fejér megyébe esik, kisebbik pedig átnyúlik Tolnába. A Mezőföldből válik ki az úgynevezett Sárrét medencéje, amelynek egyik öble Veszprém, Várpalota irányából, a másik pedig a Móri-árokból nyúlik le. A Sárrét területén a községek neve is utal a felszíni sajátosságokra: pl. Sárkeszi, Sárpentelle, Sárszentmihály. A Sárrét egyik hagyományőrző falujában, Jenőn, a dalokban is gyakori a*,,sár" jelző alkalmazása: pl. „Sárjenőbe két utón kéli bemenni". Míg tehát a nagy tá] Mezőföld elnevezése elsősorban földrajzi-irodalmi jellegű, addig az utóbbi kis táj nevét a nép is használja. Idézzünk egy népdalt Pencz Ilona 1920-as évekből való, csóri gyűjtéséből: Sej, haj,lemegyek a Sárrétre kaszálni, Ott fogok én sürü rendet vágni, Sürü a rend gyöngyharmat az alja, Sej, haj.nëm birja a gyönge babám karja. Sej, haj, kimegyek a Sárrétre csikósnak, Szilaj csikót választok magamnak, Szilaj csikó, réz a zabolája, Sej, haj,tied leszek babám nemsokára. A Mezőföklet a Sárvíz és a Malom-csatorna két nagy területre, nyugatira és keletire osztja, ezeken belül még sajátos földrajzi adottságok és etnikus színek is találhatók. A közvetlen Sárvíz melletti községnevek (Sárkeresztúr, Sárszentágota, Sárbo-Részlet a/ 1767 bői származó népi passiókönyvből. (Gelencsér Ferenc felvétele) 13