Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
László Gyula: Géza-kori pénzverésünk kérdéseiről
3. Géza tehát nem lehetett egyszerű fejedelem, hiszen a császári udvar kényes volt arra, hogy házasságot csak egyenrangúakkal köt. Ez vezetett el Géza rex voltának komolyanvételéhez. Dolgozatomban összeszedtem a többnyire régebben is jól ismert adatokat. Ehhez most utólag csak annyit, hogy azóta Komjáthy Miklós egyik előadásában síkraszállt amellett, hogy a veszprémvölgyi alapítólevél keresztény István királya Géza volt, s eként közvetve igazolta a sokat vitatott Adamarus szöveget, amely szerint Géza a keresztségben István nevet nyert. Azt talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy a keresztény király függetlenségének egyik elmaradhatatlan jelképe az önálló pénzverés volt. Rövidre fogva dolgozatom tartalmát, hadd említsem meg, hogy a legerősebb érveket nem is a történeti forrásokból, hanem a régészetiekből nyertem. A STEPHANUS REX pénzek barbár — a nagyszentmiklósi kincs rovásírásával is azonosságot mutató — betűvetése elképzelhetetlen István király magasszintű, latin udvari környezetében. Ennek bizonyságául összevetettem a pénz betűit a Gizella kereszttel, a két casuláva, az oklevelekkel. A másik érvem az volt, hogy a STEPHANUS pénzek északra, egész Gotlandig való terjedésének valamilyen ellenértéke kell nálunk jelentkezzék, s ezt meg is találjuk az észak róli dekerült díszfegyverekben. Ezeknek keltezése azonban nagy általánosságban a X. század vége, egyszóval Géza kora. Nagyjából ezek voltak azok a megfigyelések, amelyekből kénytelen voltam azt a következtetést levonni, hogy pénzverésünket Géza-István kezdte el. Megerősített ebben a feltevésben — de ez az érv Gedai István pontos mérései nyomán megdőlt — , hogy Hóman szerint a STEPHANUS pénzek súlyadatai II. Henrik bajor herceg pénzeinek mintájára alakultak. II. Henrik pedig István királynak apósa volt, éppen az, aki Gézát leányának fiához adásával magához méltónak találta. A súlyok egyezéséi Gedai ugyan megcáfolta, de obulusaink siglás-keresztes oldala mégiscsak II. Henrik pénzeinek — tehát a Géza koriaknak mintáját követi! Az utóbbi megjegyzésemből is látható, hogy bár a magam részéről is örömmel, sőt lelkesedéssel fogadtam Gedai István barátom nagy felfedezését a LANCEA REGIS feliratú pénzeinkkel, de mégsem látom eddigi érveimet hatástalannak. A pénzverés kérdését nem lehet csak numizmatikai úton megközelíteni, vagy legalábbis nem az eddig bevett módszerekkel. Erre példának hozom fel Huszá r Lajos barátom rendkívül tárgyszerű érvelését feltevésemmel szemben (Gedai István aző dolgozatára is hivatkozott bevezetőjében), amely ennek ellenére sem győz meg, mert egy módszertani pontatlanságot látok gondolatmenetében, ő ugyanis azzal az érvvel, hogy nincsen olyan zárt kincsleletünk, amely Géza korában végződnék, tehát a Géza kori pénzverés feltevése alaptalan, amit a kincsleletek' bizonyítanának. Dolgozatát a „quod erat demonstrandum” tömörségével fejezi be. Csakhogy a numizmatikusok mindig csak a kincsleletek felső határával dolgoznak és nem adják meg a leletben foglalt pénzek kezdő, alsó határát. Ha pedig ebbe az időtávlatba beleférnek Géza-István pénzei — márpedig egytőlegyig beleférnek! — akkor a bizonyítás egyszerre erejét veszti és sem a Géza kori pénzveréssel szemben, sem pedig mellette nem szolgálhat érvül! Tovább fűzve kételyeimet a LANCEA REGIS pénzek verési idejét illetően — mármint, hogy ezek lettek volna István király első veretei, s ezeket követték volna a Stephanus pénzek — szeretném a következő elgondolkoztató tényt bemutatni. Az újonnan felfedezett pénzek kifogástalan, szép betűvezetése kétségtelenül beleillik abba környezetbe, amit István király udvaráról tudunk. De ha elfogadnók az adott időrendet, akkor a következő ésszerűtlen eredményhez jutnánk: kezdetben — tiszta betűvetés, aztán — romlott, rovásírás jellegű, idegen betűformák, aztán Szent István utódainak korában ismét szép tiszta betűvezetés. Holott nyilvánvaló, hogy az utódok pénzeit István király vésnökei, poncolómesterei készítették, az lenne tehát az ésszerű, hogy kezdetben a barbár jellegű, bárdolatlan betűvetés, majd pedig a kitisztult, nemes betűformák követnék egymást, de ezzel ismét csak Géza koráig jutnánk el! Mindezekkel a laza jegyzetekkel csal abbeli kételyemet szerettem volna megfogalmazni, hogy a Géza kori pénzverés feltevése még nem lezárt kérdés. Köztörténetünk, gazdaságtörténetünk e mellett szól. Az előbb vázoltak alapján írástörténetünk is inkább errefelé mutatja a megoldást, s ezzel talán arra is felhívhattam a figyelmet, hogy a numizmatika sem mond ellent feltevésemnek. Hadd említsem még meg, hogy a LANCEA REGIS pénzeken vannak még megoldatlan részletek. Ilyenek a kéz körüli ívelt vonalak (felhők? dextera domini nyújtja a zászlót?), és a zászló szalagjainak végén levő poncolt félgömbök. Van tehát még megoldani való mind az időrendet, mind pedig az értelmezést illetően. Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a tartalmas megbeszélésen, hallhattam Gedai István barátomnak és többi barátaimnak — többük egykori tanítványom — megalapozott véleményét és csatolhattam hozzájuk a magam csendes aggályait. László Gyula 27(5
