Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
pannonhalmi másolaton (1. tábla 2). Hasonlóképpen szárnyaslándzsát tart Szent István protomártír, István védőszentje (1. tábla 3), míg a palást alsó sávjának médaillonjaiban a többi férfiszent — Cornelius kivételével, akinél nincs fegyver — sima köpűs lándzsát hord (11. tábla D(47). A megkülönböztetés tudatos volt, hiszen a Gizella irányításával készített palást tervezőjének és hímzőinek is ismerniük kellett királyuk uralkodói jelvényeit.!48) Nem véletlen, hogy e sávtól — ahol az élő uralkodó és védőszentje a többi harcos szenttől éppen lándzsájának formájában különbözik — eltérően, az apostolok árkádjai felett ábrázolt harcosok is szárnyaslándzsát hordanak (II. tábla 2), hiszen ezt a lándzsatípust akkor Magyarországon is használták. Előzetes feldolgozásuk már megjelenti49). de időközben még néhány példány előkerült!50). SzabóZoltán elkészítette az összes meglevő példány színképelemző vizsgálatát, és a régészetimetallográfiai eredményeket közös tanulmányban dolgozzuk majd fel. Annyi bizonyos, hogy a hiteles körülmények között előkerült leletek többsége: hatból öt a IX. századból való(51), egy pedig XI. századi(°2). AIX —XI. századra keltezhető — inkább azonban a korai időkre — barázdadíszes köpiijük alapján további négy darab(53), míg a többiek is valószínűleg ezen időhatárok közül valók, a pontosabb meghatározás lehetősége nélkiil(54). A lándzsa típusának kérdése azért fontos számunkra, mert Budapestnél a Dunából előkerült egy -(47) Ibid., 135-38. (48) Ibid., 138 és ott, az 55. jegyzet. Gedai István a lándzsa királyi jelvén y szerepét azzal is bizonyítani véli, hogy „a harcos szentek keze nyújtott, míg István hajlított kézben tartja a lándzsát, ami V a j a y Szabolcs szerint uralkodói kéztartás.” GedaiI ., o. c., 101. Ez az érv tévedésen alapul, mert a koronázási palást eredetijéről fennmaradt rossz fényképén Pantaleon, Georgius, Vincencius, Stephanus rex, Stephanus és Clemens behajlított karja teljes bizonysággal felismerhető. Cf. Gerevich T., Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938, 264. tábla. (49) Kovács L., A honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük. Alba Regia, XI, 1970, 96 — 98. (50) Új szárnyaslándzsák: Esztergom-belvárosi bérház, esztergomi Balassa M. 56. 687. I .; Gyulavári-Körösi erdő, gyulai Erkel VI. 1938; Kiskomárom-Kápolnapuszta, keszthelyi Balatoni M. 65. 392. I.; Kőszegszerdahely, MXM Fegyvertár 58. 7632; sikerült megtalálni a váci (váci Vak Bottyán M. 52. 5. 42.), pannonhalmi (győri Xantus M.) és a tiszalökrázompusztai (Teleki L. magángyűjteménye) példányokat (51) Keszthely-Fenékpuszta 22. sír; Sopronkőhida 30., 60. és 84. sír; Túrócszentmárton. Kovács L., o. r., Alba Regia, XI, 1970, 96 — 98. (52) Szob-Vendelin 83. sír. Ibid., 92, 96 — 98. (53) Esztergom-belvárosi bérház, ismeretlen lelőhely 2 3, Kőszegszerdahely. Ibid., 86, 96 — 98. (54) Budapest-Csepel, Budapest-Duna-meder, Cák 1—2, Gyulavári, ismeretlen lelőhely 4., Kecöl 1 — 2, Kecskemét-Belváros, Kiskomárom-Kápolnapuszta, Marcaltő, Nógrádszakál- Ráróspuszta, Pannonhalma-Szentvilibald-domb, Tiszalök-Rázompuszta és Vác. Ibid., 96-98. páratlan módon — a köpűjén aranylemez-borításos, niellós díszü viking lándzsa, melyet a kutatók kapcsolatba hoztak az Ottó-féle adományozással!55). E lándzsa magyarországi szerepét még nem lehet meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy típusa miatt nem lehetett a császári küldemény)56). Ezt a gondolatmenetet István denára teljes mértékben igazolni látszik, hiszen zászlós lándzsájának köpüjén a jobb oldali szárny egyértelműen látható. Még szemléletesebb a stockholmi veret előlapja (9. ábra), melyen a szár-9. ábra: A Dbg.l 706a stockholmi példánya (A Gedai I . tulajdonában levő fénykép után). nyaslándzsa bal oldalát sem takarja el a bojtos zászló, s ezért a bal oldali szárny is világosan megfigyelhető. Itt jól látható az is, hogy a kéz ruhaujjból és nem felhőből nyúlik ki, noha az — Dextera Dei (Isten keze) ábrázolásának felfogva — szintén elképzelhető lenne^7). A lándzsa és a ruhaujj ábrázolásának különbsége miatt nyilvánvaló, hogy nem azonos veretű a két pénzdarab, sőt — a LANCEA szókezdő L-jének fordított helyzete ellenére is — tisztább és tárgyszerűbb képe a stockholmi példány előlapjának van. A Dannenberg által közölt veret csak rajzban maradt meg, ( 10. ábra 1), s bár erről nyilatkozni csak fenntartással lehet, az a valószínűbb, hogy a stockholmi példány változatáról van szó, hiszen a rajz a lándzsa mindkét szárnyát érzékelteti, de a szókezdő L — ha torzítva is — helyes irányit. A magyar pénzverés kezdetének bajor vonatkozásait és a német szent lándzsa használatát figyelembe véve, az éremkép eredetét Németországban kellett keresni. Gedai István alapos vizsgálat után arra a megállapításra jutott, hogy a lándzsa egyrészt mint szent lándzsa, a császári hatalom szimbóluma; másrészt pedig hűbéri lándzsa, a hűbéri függés kifejezője(58). A két lándzsatípus a német pénzeken keveredik, így az uralkodó kezében is van egyszerű, míg az egyházi és világi előkelők kezében szárnyaslándzsa. E nehézséget Gedai István azzal tetézte, hogy fejtegetéseiben összekeverte a szent lándzsát a zászlós lándzsával, hiszen egyébként nem hozta volna (55) Kovács I-., o. c., FolArch, XXI, 1970, 129. (56) Ibid., 140-45. (57) P. Berghatjs, o. c., 62. (58) GedaiI., o. e., 95-103.; Cf. Kovács L., o.c., FolArch, XXI, 1970, 144.
