Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)
Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez
barátságból kiindulva(35) és Istvánnak Gizellával kötött házasságát is figyelembe véve, elképzelhető, hogy a jóviszonyt felújító lépések már 985 után megtörténtek, s így nagyjából csak Géza uralkodásának utolsó évtizedére valószínűsíthető egyáltalán a feltételezett pénzverés megindítása. Noha a László 6yu- 1 a által idézett forráshelyekben szereplő, Gézára vonatkoztatható rex megnevezések/36) „király” értelmezését D e é r József visszautasította(37) azok számát Vaja y Szabolcs újabbakkal gyarapította(38), és ide sorolható II. Ottó császárnak Pilgrim passaui püspökhöz 973-ban írott levele is amelyben szintén a magyarok királyát említi(39). Visszatérve Gedai István munkájához : a magyarországi és külföldi kincsleletek — véleményem szerint — nem erősítik meg a CX H I. 1. obulus késői, 1015 utáni verésének elméletét. Ugyanígy nem tartom valószínűnek, hogy a temetők pénzleletes sírjainak elemzése, mint elméletének alapja, megállná a helyét. Kevés a teljesen feltárt temető; nem vizsgálta meg az összes, sírleletben előforduló I. István pénz — Magyarországon és mindenütt, ahol köznépi, helytelen szóhasználattal ún. bjelo-brdói temetők vannak — de még azok összegyűjtése sem ígér egyértelmű eredményt a jelenleg még fennálló keltezési nehézségek miatt. István király danára: 1968-ban került elő Xagyharsányban az az éremlelet amely többek között 40 db, Magyarországon eddig ismeretlen típusú dénárt tartalmazott. E pénzeket Gedai István I. István király első veretének határozta meg és az 1000—1015-ös évek közé keltezte/40). Kiderítette, hogy Magyarországon kívül még 2 példánya létezik, az egyiket Hermann Dannenberg közölte modern hamisítványként egy magángyűjteményből(41), a másikat Peter Berghaus a stockholmi Münzkabinettből(42) s, e típus a német pénzek corpusában a Dbg. 1706a jelzést viseli. A pénz előlapján LANCERA REGIS körirat van két sima vonalkor között, középen pedig zászlós szárnyaslándz?át tartó kéz, mely egy ruhaujjból nyúlik ki (7. álra). Elfogadva Gedai István megállapításait e dénár magyar eredetéről, nyilvánvaló, hogy ez az éremkép csak a magyar királylándzsa kérdésének tárgyalásával elemezhető. Egy korábbi dolgozatomban azt igyekeztem bizonyítani, hogy hitelt kell adnunk Ademarus Cabannensis krónikája XII. századi, tévedésekkel tarkított interpolációjának, ami arról tudósít, hogy „Szent Bruno pedig a hitre térítette Magyarország provinciát, s egy másikat, amelyet Russia-nak hívnak. Magyarország királyát meg-7. ábra: A nagyharsányi dénár (2: I ). (35) Részletesen áttekinti: Hóman B., Magyar történet. I, 134-174. (36) Cf. László Gy., Sz, XCVII, 1963, 389-91. (37) Deér J., o. c., 703 — 704. (38) Vajay Sz., Géza nagy fejedelem és családja. Székesfehérvár évszázadai, I, 1967, 84; 76. jegyzet. (39) ,,. . . Őt — azaz Bruno püspököt — azért küldjük oda, hogy királyukat minél előbb összeköttetésbe hozza hatalmunkkal,. . .”). . . Nobis enim ülne, erit delegandus, quo Rex eorumdem nostro, quampropere arbitrio sit colligandus. . .”) Fejér Gy., Codex diplomaticus. . . Buda, 1829. 257; cf. Pauler Gy., o. c., 189 — 90., 148. jegyzetben a levelet 975 tájára keltezi. (40) Gedai I., o. c., 94 — 142, összefoglalóan: 141. (41) H. Dannenberg, Die deutschen Münzen der sächsischen und fränkischen Kaiserzeit. Berlin, I, 1876; II, 1894; III. 1898; IV. 1905./II. 684. (42) P. Berghaus, Beiträge zur deutschen Münzkunde des 11. Jahrhunderts. Hamburger Beiträge der Numismatik, VI —VII, 1952 — 53, 61 — 62.
