Fitz Jenő (szerk.): A magyar pénzverés kezdete című konferencia előadásai, amelyek a Székesfehérvári Alba Regia Napok keretében 1973. május 14-én hangzottak el - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 21. (Székesfehérvár, 1975)

Kovács László: Adaok a LANCEA REGIS felirata pénz értékeléséhez

semmiféle szereppel nem bír; hiszen egyet (Békésgyula) talán még uralkodása alatt rejtettek el, a többi pedig csak arra utal, hogy pénzei még a XI. század 60 — 70-es éveiben is forgalomban voltak(22).

Az István obulust tartalmazó kincsleletek Lengyelországban a XI. század elején, de inkább 1020 után jelentek meg; Moráviában — sírleletekben is! - nagyjából 1010—1035 között, Csehországban 1035 után, majd ezt követőleg Skandináviában és 1040 — 1050 táján a Kelet-Baltikumban(23), de döntő többségük 1050 után keltezhető(24). Mégis, ha a kincsleletekben lévő pénzek legutolsó kibocsátójának első uralkodási évét számítjuk, akkor 1000 és 1010 közé 2, 1010 és 1020 közé további 2 lelet sorolható; közülük egy pedig — a brandsgaardi lelet — akár a Géza kori pénzverés első példája is lehetne(25). Ugyancsak

(22) GedaiI., o. c., 38-40.

(23) Huszár L., AArchllung, XIX, 1967, 180-85.

(24) GedaiI., o. e., 40-62.

(25) Ibid., 63; Huszár L., o. c., AArchHung, XIX, 198; Az 1840-ben talált leletben 67 arab dirhem (a legfiatalabb 972-ből), 18 német (a legfiatalabb: Bajor Ottó 977 — 982), és 1 itáliai (III. Ottó 983 — 1002) dénár, valamint 65 db X. századi dán félbrakteátával együtt került elő az I. István obulus. A lelet feldolgozója röviddel 1000 utánra teszi a kincs elrejtésének idejét. R. Skovmand, De danske Skattefund fra Vikingetiden og den aeldste Middelalder indtil omkring 1150. '

Aarboger for Nordisk Oldkyndighed og Historic. Kobenhavn, 1942, 16, 22, 25, 127, 143. Hasonlóképpen P. Hauberg, Myntforhold og Udmyntninger i Danmark indtil 1146. Kobenhavn, 1900, 164 — 165. A fenti keltezés természetesen I. István első uralkodási évének figyelembevételével készült, s a korábbi keltezés lehetőségét csak a III. Ottó-féle dénár pontosabb korhatározása engedte volna meg. Levélbeli kérésemre Kirsten Bendixen, a koppenhágai Királyi Érem- és Érdemrendgyüjtemény kurátornője Georg Galste rre hivatkozva azt válaszolta, ,,... hogy az érmét az akkori szokás szerint, mint a C. J. Thomsen gyűjtemény 2014. és 2015. sz. két páviai érmének duplumát, kiselejtezhették, mert rosszabb megtartású volt, mint azok.” Georg Galste r kérésemre a következőket írta: „Az érme többé már fel nem lelhető, s csak a leletjelentés 4. 1840. nyomán ismeretes annyi, ami ott röviden feljegyezve áll: „III. Ottó 1 ezüstérme, verték Páviában.” A legfiatalabb pénz a Brandsgaard-leletben magyarországi I. Istváné. Egyébként a gyűjtemény további 3 db ugyanilyen típusú (Corpus nummorum Italicorum IV (Roma 1913) 480 — 484. XL. tábla 12 — 13) éremmel rendelkezik. . .” E pénzek sztaniol-lenyomatát is elküldte Georg Galste r, s ezek egy részéről meg lehetett állapítani, hogy hátlapjukon az „+IMPERATOR” körirat szerepel. Ezt a típust C. Bramb illa 996 — 1002 közé keltezte. C. Brambilla, Monete di Pavia. Pavia, 1883, 190. Összefoglalva: III. Ottó paviai veretének pontosabb korhatározását már nem lehet megkísérelni, bár valószínű, hogy 996 — 1002 közötti időből való. Mégis azonban, e pénz jelenléte a kincsben nem zárja ki, de nem is támasztja alá az I. István obulus X. század végi datálását. László G y. gondolatmenetének logikus érvei, valamint a brandsgaardi és a stroszki lelet kora - az utolsó kibocsátók (I. Istvánt nem számítva) első uralkodási éve: 983 vagy 996, ill. 1004; utolsó uralkodási éve: 1002 ill. 1012 — az utóbbit látszik támogatni; természetesen függőben hagyva azt a kérdést amit a kutatók fel sem vetnek — vajon mekkora

nagyon korai is lehet az 1004 után keltezhető stroszki kincs(28), ha valamennyi időt feltételezünk az István pénz verése, külföldre kerülése és elrejtése között, hiszen pl. Németországban I. András (1046 —60) pénze csak 1060 táján jelent meg a kincsleletekben(27). A kezdeti kismérvű kiáramlást jelzi az, hogy az 1000 és 1030 közé keltezhető !) leletből csak egyben volt 2 István pénz, háromban az adat bizonytalan, a többiben pedig mindössze egyet-egyet találtak)28); összesen viszont 105 leletben legalább 1417 db volt(29). Önkéntelenül is felvetődik a kérdés annak láttán, hogy István pénzei még uralkodása után is legalább 40 — 45 évig forgalomban maradtak, vajon a kevés korai leletnek csak a késői verés — mint azt Gedai István állítja — vagy a kezdetben lassú kiszivárgás — mint az Huszár Lajos vizsgálataiból következik — volt-e az előidézője, vagy a kincsek elrejtésének ma még nem egyértelműen magyarázható kiváltó oka(30) jelentkezett-e a XI. század II. felében erőteljesebben? Várhatjuk-e egyáltalán, hogy a X. század végével lezáruló pénzleletekben találjunk STEPHANUS REX veretet, mint azt Huszár Lajos feltételéül állította László Gyula pénzverési elméletének)31)? Ugyanis nem valószínű, hogy Géza nagyfejedelem már uralkodása elején pénzt verethetett, mert a Wolfgang térítőútjával és a 973. évi quedlinburgi gyűlést követő térítéssel jelzett kapcsolatkeresés nem tartott hosszú ideig(32). 974-ben II. (Civakodó) Henrik bajor herceg felkelt II. Ottó császár ellen, de elbukott, hercegségéből száműzték, s csak 985-ben tudott oda visszatérni. A magyarok feltehetőleg őt támogatták, és még III. Ottó (983—1002) uralkodásának elején is betörtek a határvidékre!33), sőt bizonytalan XII. századi adat szerint 991-ben az immár császárhű II. Henrikkel is megütköztek, de vereséget szenvedtek!34). Mégis az Arnulf óta szinte hagyományos bajor —magyar

lehet az utolsó kibocsátó utolsó uralkodási éve és a kincs elrejtésének valódi éve közötti időszakasz. Ha a fentiek nem is elégségesek az I. István obulus X. század végi verési lehetőségének eldöntéséhez, annak bizonyításához viszont éppen elegendők, hogy kizárják e pénz verésének 1015 utáni megindítását, (lásd. fentebb!) Végezetül itt is szeretném megköszönni Kirsten Bendixen és Georg G a 1 s t e r szíves segítségét.

(26) A lelet legutolsó kibocsátója Jaromir cseh herceg (1004- 12). GedaiI., o. e., 49.

(27) Huszár L., o. e., SzIE, 363.

(28) Brandsgaard 1000 után, I db; Stroszki 1004 után, 1 db; Majkow 1016 után, ?; Obra 1020 után, ?; Pariin 1021 után, 1 db; Wielowies 1022 után, 2 db; Kujawy 1027 után, 1 db; Slupca 1028 után, 1 db; Digerakra 1020-30 között, ?. Huszár L., AAch- Hung, XIX, 1967, 198-99.

(29) Ibid., 200.

(30) Ibid., 176.

(31) Id., O.C., XK, LXIV — LXV, 1965 — 66, 30; In., o. r., AArchHung, XIX, 1967, 179 — 85.

(32) Csóka L., A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában. SzíÉ, I, 278 — 82; Hóm an B., Magyar történet. Budapest, 1941.1, 153 — 63.

(33) IIóman B., Magyar történet. I, 168 — 71.

(34) Paut.er Gy., A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900, 193., 154. jegyzet.