Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
kedett. összeírta és a Helytartótanács elé terjesztette azokat a királyi rendeleteket, országgyűlési törvényeket, amelyek a vallásügyekkel foglalkoznak. A jog biztosítja ebben az országban a katolikus vallás uralkodó szerepét, azon nem szabad változtatni250 Rövidesen megszületik egy nagyobb lélegzetű elaboratuma, amit a Helytartótanácshoz intézett, és a prímáshoz is felterjesztett. Szerinte a rendelet nem türelmi, hanem egyenjogúsító rendelet, ez pedig sérelmes a történetileg és a törvények szerint hivatalosan is katolikus Magyarországra. Kéri a császárt, hogy ne csak a protestáns alattvalóira hallgasson. Legkevésbé se vegye a császár rossz néven, ha az egyházi rend a katolikus vallás törvényes előjogaiért és a rendelet hatályon kívül helyezéséért síkra száll.260 Amikor a császár az istentiszteleti rendben változtatásokat kíván eszközölni, és a helyi szokások eltörlésével a Bécsben bevezetett újítások átplántálására törekedett, Sélyei püspök ismét ellenállást tanúsít. Az 1788-ban kidolgozott és a Helytartótanácshoz intézett felterjesztésében az Árpádházi királyok intézkedéseire hivatkozva megállapítja: „Nem szorul rá a magyar egyház más tartományok újonnan bevezetett istentiszteleteire. — A hazai zsinatok mindig arra törekedtek, hogy az egyházi szokásokat népünk természetéhez és hagyományaihoz alakítsák.” Az egyház mindig tisztelte a helyi szokásokat, nem törekedett teljes uniformizálásra. A felesleges változások rossz hatással lennének a nép hitéletére. Különösen felháborítja, hogy a császár el kívánja törölni a föltámadási körmenetet, ami speciálisan magyar egyházi hagyomány.261 II. Józsefnek az egyházjogot érintő intézkedései közé tartozott a házasságjog terén tervbe vett rendelete is. A császár a házassági akadályok alól való felmentést a püspökök hatáskörébe utalja, tagadva Róma illetékességét, a házassági peres ügyeket pedig világi bíróságra, bízza. Sélyei püspök terjedelmes elaboratumban válaszolt a tervezetre, másik tanulmányában pedig a prímással közölte a javaslatát, ami megoldást jelentene a kínos helyzetben. Határozottan leszögezi, hogy az „Egyház eddigi joggyakorlata szerint a házassági akadályok alóli dispensatio nem tartozott a püspöki jogok közé és a joggyakorlat szerint a püspök nem követelheti, nem is akarja azt magának követelni...” A püspökök kapjanak Rómából meghatározatlan időre és minden megkötöttség nélkül felhatalmazást a házassági akadályok alóli felmentések megadására, márcsak lelkiismeretük megnyugtatására is. Míg ez a felhatalmazás megérkezik, átmeneti megoldásnak tartja, ha a püspökök a Szentszék feltételezett meghatalmazásával élnek, vagyis a végszükség esetét állapítják meg, mert a folyamodás a Szentszékhez nemcsak nehézségbe ütközik, hanem egyszerűen lehetetlen.262 Sélyei püspök állásfoglalásait szemügyre véve, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az első fehérvári püspököt II. József és a Szentszék közötti nézeteltérések esetében álláspontjának kialakításában a magyar történelemben gyökerező jogi szempont vezeti. A császárnak még az egyház jogait sértő rendeletéivel kapcsolatban is megnyugszik a lelkiismerete, valahányszor imponálóan gazdag ismerettárából történelmi példával tudja igazolni a császár eljárását. Azokat a császári rendeleteket pedig, amelyek püspöki joghatóságának gyakorlásában segítették, nemcsak ellenkezés nélkül fogadta, hanem azokkal egyetértett, bár a hivatalos egyházi vélemény egyházellenes 239 239. AEA III. 197—203. Ismeretlen szerzőtől származó distichon fejezi ki a rendelettel szembenállók véleményét: „Tollendos toleras, tolerandos Austria tollis, Sic tollens, tolerans, intoleranda facis.” (A ráckeresztúri plébánia protocollumában.) 260. Ibid. III. 203—209. 261. Ibid. IV. 105—109. 262. Ibid. III. 238. 85
