Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
Felháborodást váltott ki a püspökből, és ennek kertelés nélkül hangot is adott a kancellárhoz írt levelében,256 mikor megkérdezése nélkül Gabrieli Antal olasz papot nevezték ki káptalanja címzetes kanonokjává, éspedig azzal a záradékkal, hogy a legközelebb megüresedő kanónia a kinevezettet illeti. Gabrieli maga terjeszti el a kinevezés hírét, mielőtt az valóban megérkezik. A püspök a kancellár előtt tiltakozott. Érvelése szerint a kinevezés beleütközik a tridenti zsinat döntésébe, mert ennek a rendelkezése szerint ténylegesen meg nem üresedett beneficiumot adományozni tilos. Bár a király minden óhaja parancs számára, a zsinat rendelkezésével szemben a királyi dekrétumot nincs módjában kihirdetni. Egyébként is nagy elkeseredést okoz az egyházmegye papjai között az idegen pap kinevezése. Idegen ember, akinek semmi néven nevezendő érdeme nincs a magyar egyház, az állam és az egyházmegye szolgálata terén, elorozza a többi pap elől a javadalmat. A plébániákat kegyurak töltik be, a püspöknek már semmi sem marad, amivel papjainak kedvezhetne. Kéri a kancellárt, fontolja meg, hogy a kanóniák adományozásával a király mitől fosztja meg a püspököt. Különösen egy kezdeti nehézségekkel küzdő egyházmegyében az ilyen kinevezések következményei beláthatatlanok. Valamennyi magyar püspöknek, — fejtegeti Sélyei — legfőbb kívánsága, hogy a főkegyúri jogcím ne fossza meg őket a kanonoki javadalmak adományozásától. Nagy püspök és a jozefinizmus Külön ki kell térnünk Sélyei püspök magatartására II. József egyházpolitikájával kapcsolatban. Amíg a püspöki működésének első éveiben egymásután születnek az új egyházmegyét szervező jogász püspök tollából az egyházmegyei intézmények szabályzatai, II. József rendeletéi kapcsán papírra veti a magyar jog és a magyar történelmi múlt által irányított állásfoglalásait. Az 1781. június 16-án kelt, 22 folio oldalra terjedő elaboratumában a prímás kérésére megírja válaszát a placetum regium tárgyában.257 A magyar püspökök között ebben a kérdésben az övé a leginkább megalkuvó megnyilatkozás, ami megütközést keltett egyházi körökben.258 A püspök szerint különbséget kell tenni az egyház tanításának hitbeli tartalma között — ebbe nem szólhat bele a fejedelem — és különbséget kell tenni az igazságot tartalmazó pápai megnyilatkozás kihirdetése között, a mód között, ahogy a tanítást a hívek elé tárják. Ez utóbbi téren megnyilvánuló fejedelmi joggyakorlatra már tud felhozni a történelemből példákat. Az uralkodói jogból és felelősségből következik, hogy a császár az élet minden területén, még a vallás területén is rendelkezik bizonyos hatáskörrel. Inkább olvasottságának, tudásának méreteivel lep meg bennünket ez az elaboratum, mint álláspontjával. II. Józsefnek kétségkívül a leginkább jövőbe mutató vallásügyi intézkedése a vallásszabadságról kiadott ún. türelmi rendelete volt. Bár Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben lényegesen enyhült a „vitézkedő katolika eklézsia” harcias szelleme, és protestánsok számára sok sérelmet jelentő Bíró Márton-féle idők letűntek, a törvényben biztosított nagyobb szabadság a protestánsok számára csak a tolerancia rendelettel érkezett el. Mi sem jellemzőbb a magyar történelmi múltba gyökerező jog védelmezőjére, Sélyei püspökre, mint az, hogy a rendelettel élesen szembehelyez256. Ibid. II. 455—459. 257. Ibid. III. 70—92. 258. MESZLÉNYI A.: A jozefinizmus kora Magyarországon 1780—1846. (Budapest, 1934.) 20—22. 84
